Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

BERNÁT: (Pannihoz) Fiacskám, nem szeretem, ha idegenek az én jelenlétemben becsókolnak a nyakadba. Ne vedd rossz néven, de fölmondom a barátságot. PANNI: Jobban is szeretem. És a végkielégítés? Mert végkielégítés nélkül... BERNÁT: Rendezem az ügyedet madame Irmánál, így legalább megtakarítom az ügyvédi költségeket, amelyeket szintén neked kellett volna kifizetned. PANNI: Vehetnél még egy gyűrűt is, egy egész picit, legföljebb ezer koronásat. BERNÁT: Holnap megkapod. És engedd meg, hogy Tunkó nevében megkérjem a kezedet. Feleségül akar venni. PANNI: (bámulva) Tunkó? Lehetetlen! BERNÁT: Becsületszavamra. Kérdezd meg Penteleit, ha nem hiszed. PENTELEI: Becsületszavamra. BERNÁT: Igent mondasz? PANNI: Hogy mondok-e? Két szájjal! ELVIRA: ('Punkóhoz) Tehát ez volt a maga szerelme? Én idejövök Pestre, és maga... maga itt ezzel a nővel... TUNKÓ: Csak a maga érdekében. Hogy a férjét visszaadhassam magának. ELVIRA: Nem hiszek többé magának. Az uram mindent elmondott. Ön hazudott, rágalmazott, csalt... TUNKÓ: Én? ELVIRA: De hát az uram megbocsátott magának. Én is megbocsátok. Annál is inkább, mert úgyis jóváteszi a bűnét. Mi tehát mint jóbarátok válhatunk el. Gratulálok a házasságához... a menyasszonyához... TUNKÓ: Mihez? A házasságomhoz? A menyasszonyomhoz? ELVIRA: Hát... TUNKÓ: Ki az én menyasszonyom? PANNI: Én. TUNKÓ: Te? Megőrültél? PANNI: Kérdezd meg Penteleit, ha nem hiszed. PENTELEI: A nagyságos asszony előtt nem kell titkolózni. BERNÁT: A feleségem előtt bevallhatod. TUNKÓ: De hisz ez hallatlan... BERNÁT: (súgva Tunkóhoz) Hagyd rá. Kapsz egy szép cigarettatárcát. TUNKÓ: (szintén súgva) Arany? BERNÁT: (mintfent) Persze. A partie holnap visszamehet. TUNKÓ: Rendben van. Akkor tehát nem titkolózom tovább. Keblemre, drága menyasszonyom!