Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Bernát Harmadik felvonás, negyedik jelenet (Egy városligeti nyári vendéglő terasza) ELVIRA: Csend legyen! Csend legyen, ha mondom! Cigány elhallgat TUNKÓ: Kezét csókolom. BERNÁT: (dühösen) Hogy kerülsz ide? Miért nem vagy Abbáziában, a Tavasz szanatóriumban, ahogy jóravaló asszonyhoz illik? TUNKÓ: Úgy van. Miért nincs Abbáziában? PENTELEI: (közbelép) Megengedi, hogy én feleljek? A szanatóriummal ugyanis egy kis baj van. A fürdőigazgatóság diszkréten tudatta Cserebüly doktorral, hogy ezt a szanatóriumot tovább nem tűri meg. Egyéb följelentések is érkeztek... TÁBORNOK: Pardon. Mi jelentettük fel... Nem is volt igazi orvos. Zug bookmaker volt a harmincas helyen, ott gazdagodott meg! ELVIRA: (ieíegesen) Ez mellékes! Ha itt valakinek joga van ahhoz, hogy kérdezzen, csak nekem van. Hogy kerülsz ide? Miért nem vagy otthon az ötezer koronás lakásban, és miért nem alszol, ahogy jóravaló férjhez illik? Miért lumpolsz nekem? BERNÁT: Lassan. Hogy kerülsz ide Pentelei úrral, akit én nagyon tisztelek, de... TUNKÓ: (közbevág) Úgy van, hogyan kerül ide... ELVIRA: Ne merd Pentelei urat gyanúsítani. Két órája hajszollak mindenfelé, korcsmákban és mulatóhelyeken, mert a lakást zárva találtam. Az anyám nem kísérhet engem ilyen kétes helyekre, ilyen későn éjjel. Különben sem hoztam volna magammal. Úgyis neked adott volna igazat! Pentelei úr volt szíves föláldozni magát. PENTELEI : igen. Én feláldoztam magam. BERNÁT: Rosszul tette, fiatalember, rosszul tette. TUNKÓ: Rosszul tette. ELVIRA: Ne tereljük másra a beszédet... Pentelei! PENTELEI: Parancs! ELVIRA: Rendeljen nekem valami vacsorát. PENTELEI: Rögtön. (Pincérekkeltárgyal) Hé! STEIN ER: Bocsánat, én a borfiú vagyok!... ELVIRA: Maga pedig magyarázza meg nekem, mit jelent ez? (Tunkó a cigányokhoz ül és többé oda se figyelve húzatja magának)