Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

só lépten-nyomon magyarázatokra szorul. A magyarázatokon pedig átok van: fölvilágosítanak, tanítanak, de jókedvet sohasem szülnek. Mindent lehet kommentálni, csak az ötletet, az elmésséget nem; szomorú vidámság az, amelynek magyarázatát * alatt kell megkeresni. Én hát a fordításnak egy új módjával próbálkoztam meg. Azt kérdeztem: — Hogyan írná meg Aristophanes a Lysistratet ma és magyarul? Erre a kérdésre akar felelni ez a kis próba-fordítás, a komédia első jelenete. Mellőztem benne mindazt, ami nekünk ma már érthetetlen, idegen. Mellőztem a kényszeredett klasszikus versformát, úgy vélekedvén, hogy a pajkos thémához jobban illik a jókedvű tímjáték. Itt-ott kihagytam, másutt betoldottam egyet-mást. Lehetőleg mellőztem az obscoenitásokat, mert ezt kellene cselekednie a ma Aristophanesének is, mihelyt nem biblofilek, hanem színpadok számára ír. De mégis hiszem, hogy így ez a pár sor híven tükrözi az igazi Aristophanest. Hitem szerint ez az egyetlen módja a modern fordításnak. H../. Első felvonás (Utca Athénban. A háttérben az Akropolis.) I. L-YSISTRATE (kijőa házából, türelmetlenül jár föl-alá és nyugtalanul körülnéz, majd Kalonike.) LYSISTRATE: Hívnák csak őket Vénusz templomába, Bacchusz, a Nemtők vag)' Pán ünnepére, Hogyan tolongna mind egymás nyomába, A sok bujának, hogy pezsegne vére! De hogy komoly dologra kell a nő, Hiába hívtam őket, egy se jó. De mégis! íme szomszédasszonyom... Üdv Kaloniké! (Feléje indul.) KALONIKE (kilép a házból): Jó reggelt neked, Miért e ránc e sima homlokon? Mit háborogsz? Mi bántja szívedet? LYSISTRATE: Mi bántja? Ezt ki nem találod? Haragszom asszonyok, reátok, Mert léháknak neveznek a gazok, A férfiak... KALONIKE (sóhajtva): Hát nem vagyunk azok?