Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

árnyalatában, mindenféle alakjában és kiterjedésében. És szomorúan megállapítottam, hogy kár minden hősködésért. A Bucephalusok úgy hemzsegtek körülöttem, mint eső után a gomba; ha egyet el is pusztítottam volna közülük, még mindig maradt volna huszonötvagy harmincezer példány. A Bucephalus egyszerűen divat lett, és ilyenformán közkincs, mindenkinek a tulajdona. Bucephalus megszűnt egyéniség lenni, fogalom, forma lett belőle. Mikor nőmmel ezt a leverő hírt közöltem — kíméletesen, nagyon kíméletesen —, attól tartottam, hogy a szegény teremtés nyomban elájul. Azonban kellemesen csalódtam. Nőm arca sugározni kezdett és a boldogság pírjában úszott. Mert az eset csak addig fájt neki, míg egy valaki utánozta a Bucephalust, mihelyt harmincezren utánozták, mámoros lett a diadaltól. — És különben is — tette hozzá boldogan — a nagy kalapok már divatjukat múlták. Tegnap rendeltem magamnak tizenöt kis kalapot. 111. A masamód Harmadik fe/vonás, tizenegyedik jelenet Madame Zephyrine kalapszalonja Klári, Sovány hölgy KLÁRI: Kezét csókolom! SOVÁNY HÖLGY: JÓ napot! KLÁRI: Parancsol, nagyságos asszony? SOVÁNY HÖLGY: Egy nagy kalapot mutasson! A legnagyobbat, ami a boltban van! KL4RI: EZ az, nagyságos asszonyom! Ezt ugyan öt perc előtt már megvette valaki, de ha nagyságos asszonyomnak tetszik, azt fogjuk mondani a másik hölgynek, hogy tévedésből adtuk el. SOVÁNY HÖLGY: Úgy? (Felpróbálja) Csinos. KLÁRI: Nem csinos ez, kérem — ez gyönyörű! Ez, kérem, egy költemény, egy líra, roppant apart dolog, és direkt karcsúbb hölgyeknek való, mert gömbölyű arcot, pikáns fejet csinál, és ebben jobban érvényesülnek az idomok is! SOVÁNY HÖLGY: Igen. Határozottan csinos. Hát jól figyeljen, kisasszony! Adja nekem ezt a nagy kalapot... KLÁRI: Igenis, nagyságos asszony. Mindjárt hazaküldöm.