Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

IRODALMI: Nagyon szívesen, ha nem is szórói-szóra. A harmadik kommüniké részletesen le fogja írni a díszleteket, azután áttér az egyes zeneszámok fölsorolására. Ilyenformán: » Kiemelkedik az első felvonásból a nagy szerelmi kettős, a kis szerelmi kettős, továbbá a csalogánydal, a vadorzók kara, a zebráról és a selyemhernyóról szóló tréfás dal, a csókkeringő és a táncduett. A második felvonásban...« És így tovább! MÁSODIK JELES: Ezt az embert esetleg meg kellene csókolni! IRODALMI (tűzbejön): Ez még semmi. Akkor fogtok csak ámulni, a mikor áttérek a szereplőkre és azt írom: »Bretella nehéz és fárasztó szerepét Cicay Panni, a színház tébolyítóan népszerű primadonnája fogja játszani. Kitűnően fognak még játszani X, Y, A, B, C, D, E stb. A nagyszerű ensemble és az összevágó előadás óriási mértékben elő fogja mozdítani a darab szenzációs sikerét, úgy hogy vérmesebb remények nélkül is valószínű, hogy a darab még ebben a szezonban 4-500-szor színre kerül.« ELSŐ JELES: Mindezekkel szemben csak egy jelentéktelen aggodalmam van. AZ IGAZGATÓ: Micsoda? ELSŐ JELES: Nem véli, hogy kissé nagyon is dicsérjük magunkat? AZ IGAZGATÓ (felháborodva): Hát ki dicsérjen minket, ha mi magunk nem? Jól néznénk ki, ha abban reménykednénk, hogy mások fognak megdicsérni! (A főpróba. A nézőtéren sötétség, csak a sajtó és a színház néhány művésznő/e van jelen. A színpadon éppen a vadorzók énekelnek.) EGY KRITIKUS (a nézőtéren, a szomszédnőjéhez): Mikor jön el a lakásomra? ASZOMSZÉDNŐ: Ne illetlenkedjék! Figyeljünk a darabra! A KRITIKUS: Mit figyeljek ezen a darabon? A hülyeség tíz méternyire kiordít belőle. Ez darab? Ez cselekmény? Ez összefüggés? Ez marhaság! A SZOMSZÉDNŐ: Ne legyen olyan szigorú! A KRITIKUS: Nem vagyok szigorú. Elnéző vagyok. A SZOMSZÉDNŐ: Elnéző? Hogy mondhat ilyent? A KRITIKUS: Hát nem vagyok elnéző? Mióta odafönt játszanak, folyton elnézek a színpadtól. (Nevet.) A SZOMSZÉDNŐ (szintén nevet). ELSŐ JELES (a ki három padsorral hátrább ült. Boldogan.): Nevetnek! Jó jel! (Két padsorral előbbre megy.) A KRITIKUS: Ne okoskodjál, pici, gyere el! A SZOMSZÉDNŐ: Nézze, milyen szép ruhája van a primadonnának. A KRITIKUS (dühösen): Hagyj békén! Micsoda utálatos majom! És hogyan beleillik ebbe az undorító darabba...