Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

AZ IGAZGATÓ: Helyes. Módjával romantikus és mérsékelten burleszk? MÁSODIK JELES: Úgy van. AZ IGAZGATÓ: Nagy kiállítást, sok új kosztümöt, díszletet igényel? ELSŐ JELES: Tetszésed szerint. Lehet így és lehet úgy. AZ IGAZGATÓ: Bravó! Disznóságok nincsenek benne, de vannak benne trikók? MÁSODIK JELES: A legnagyobb mértékben. AZ IGAZGATÓ: Pompás! Szóval beleillik a műsoromba? ELSŐ JELES: Mondtam már, hogy neked szántuk. AZ IGAZGATÓ: Köszönöm. De nekem már öt ilyen darabom van a jövő szezonra. Tőletek jobban szeretnék valami mást! (Kecsesen ellebeg, mialatt a két jeles megdöbbenve néz egymásra.) ELSŐ JELES (némiszünet után): Erről a gazemberről holnap olyasvalamit írok az újságba, hogy haláláig szégyellni fogja magát. MÁSODIK JELES: Nagyon helyes. Valami megbecstelenítő dolgot! ELSŐ JELES: Igen. Kiírom, hogy elfogadta az operettünket. [...] (Egy előkelőszínházi ügynök irodájában. Jelen vannak az ügynökön kívül: a kél jeles és a zeneszerző.) AZ ÜGYNÖK: Pia megengedik, bezárom az ajtót. így nyugodtabban beszélhetünk, nem fognak háborgatni. ELSŐ JELES: Nagyon helyes. Hogy a dolog velejére térjünk, mi hárman írtunk egy operettet. AZ ÜGYNÖK: Készen van? MÁSODIK JELES: Annyi, mintha készen volna. (Sajátfejére üt.) Itt van (az első jeles fejére üt) és itt van. [...] AZ ÜGYNÖK: Menjünk tovább, mert végeznünk kell. Szóval önök eladják a darabot, minden jogával együtt, a fővárosra, a vidékre, a külföldre, e levegőre, a Mars bolygóra. A ZENESZERZŐ: A Mars bolygóra? AZ ÜGYNÖK: Ezt minden szerződésbe belevesszük. Kérem, a repülés századában nem lehet tudni... pár év múlva... MÁSODIK JELES: Persze, persze. Különben mi megbízunk önben. AZ ÜGYNÖK: Bennem meg is bízhatnak, mert ha lehet pénzt keresni az önök darabjával, akkor megkeresem. Pia tetszik, aláírhatjuk a szerződést. A ZENESZERZŐ: Tetszik.