Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

ELSŐ JELES: Éppen erre akarom kérni. De mondok valamit. Ne várja, hogy minduntalan fölugorjak és elragadtatva boruljak a nyakába... Ezen én már túl vagyok. A ZENESZERZŐ: Tudom, kérem. ELSŐ JELES: Maga most csak játsszék szépen, megszakítás nélkül, másfél óráig egy huzamban. Ne törődjék azzal, hogy mit csinálunk. Játsszon mindenfélét... Szomorút, vígat. Mi megemésztjük, és utólag megmondjuk véleményünket. Mi? MÁSODIK JELES: Mindig így szoktuk csinálni. És ha már benne vagyunk az őszinteségben... még egy kívánságom van. A ZENESZERZŐ: Parancsoljon. MÁSODIK JELES: Még mindig nagyon közel ülök a zongorához. Nem tehetek róla, de úgy vagyok a zongorával, hogy ha látom, nem tudom hallgatni. Megzavarja az impresszióimat. Tisztán akarom a zenét hallani anélkül, hogy tudnám, honnan jön. Akkor le tudom szűrni, mi van benne. ELSŐ JELES: Mindig így szoktuk csinálni. A ZENESZERZŐ: De kérem, ezen nagyon könnyű segíteni. Tessék bemenni a szomszéd szobába és onnan hallgatni. MÁSODIK JELES: Az ám. Lássa, ez sohasem jutott volna eszembe! (Bemegy a szomszéd szobába. Bibi egy bárány szelídségével követi.) A ZENESZERZŐ: (a zongorához ül és dolgozik, mint egy favágó. Az első jeles behunyt szemmel fekszik a pamlagon, és értelmetlen szavakat mormol: » Kérem ügyvéd úr... elsején okvetlenül. « A zeneszerző nem ismer sem kíméletet, sem határt. Beadogatja mindazt a mit gyermekkora óta komponált.) MÁSODIK JELES (negyedóra múlva bedugja a fejét): Izé... öregem... játsszon valami jó, lármás indulót! [...] (A már ismert irodalmi kávéházban, a már ismert jelesek között, délután, feketekávénál. A két jelesen kívül a » Kültelki Színház « igazgatója is jelen van.) ELSŐ JELES (befejezve a mondatot): ...úgy, hogy számításom szerint szeptember végén megleszünk a darabbal. AZ IGAZGATÓ: Hm. Szeptember végén? MÁSODIK JELES: Késő? Esetleg szeptember elején is befejezzük. ELSŐ JELES: Esetleg augusztus közepén. Velünk nincs baj. Aggályos csak az, hogy a zeneszerző el tud-e készülni? AZ IGAZGATÓ: Aztán mondjátok csak, milyen az az operetté? Mert nekem disznóság nem kell. ELSŐ JELES (megbotránkozva): Disznóság? Hallod-e, úgy látszik nem tudod, kikkel beszélsz?