Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A Királyszínház színpadán ma este olyan előadást láttunk, amely nagyon közel áll ahhoz, amit Gordon Craig jósol, bár a könnyed és vidám genre terén mozog. Láttunk egy előadást, amelynek nem a szerző, hanem a színház volt a faktora, amelyben az írói ötlet a rendezői ötlettel, a színészi ötlettel és mindenféle ötlettel osztotta meg a munkát, amely egyszóval magán viselte, hogy színpadi emberek közös alkotása. A színlapokon szokásos felelősséget Molnár Ferenc és Heltai Jenő vállalták el, talán túlságos önfeláldozással és kockázattal, mert olyan darabban, amelybe például mozgó-fényképek nemcsak bele vannak illesztve, hanem szövik tovább a jeleneteket, a kinematográf gépészét néha nagyobb felelősség terheli mint a szerzőket. Csak régi színlap-hagyomány, hogy ilyenkor a szerzők teljes irodalmi vértjükkel állnak a közönség elé. Egyébként bátran tehették. Molnár Ferenc, aki éles, gúnyos és mégis szeretettel teljes szemmel látja meg a pesti élet jellemző alakjait, furcsaságait, a mi fejlődő városunknak egy régi múltú, bájos, népies és népszerű világát vitte színpadra, a Városligetet, a nép Városligetét, ahol a hinták és a bábszínházak vannak és amelyet a régi Pest hagyományaképp ma is „vurstlinak" neveznek. És ebből a világból kiszemelt hősnek egy széles jó kedvű, bájos és furfangos alakot, „Madár Matyit, a ligeti hintást", a tipikus pesti csibészt, aki amerikai leleményességgel keresi meg a kenyerét, hol mint hintatologató, hol mint rikkancs, hol mint alkalmi árus, mindig és mindenütt jelen van, mindenről tud, különösen nagy urak szerelmeiről és színésznők viszonyairól, rajong a városligeti színházakért, kissé bohémnek és művésznek is érzi magát, mert néha maga is odaáll énekelni és népies dalokat árusítani, elmés, ravasz, büszke, nagy verekedő, mintegy a nép Cyranoja, mert igazságtalanságot sosem tűr. Félig tündérmese a „Madár Matyi" alapja. A Gellérthegy tövében lakik egy gyógyfüvet gyűjtögető asszony, akinek a leánya, a szép Lencsi a Városligetben mint „lebegő tündér" keresi meg a kenyerét. Egy naiv, tizenhét éves gróf automobilja épp ott a Gellérthegy tövében akad el és amint a gyógyfüves asszony katalánt látja, azt hiszi, hogy boszorkánynyal van dolga. A szép Lencsi észreveszi a gróf naivitását és igazi tündérnek mondja magát. Természetes, hogy elbűvöli a kis grófot, aki feleségül akarja őt venni és meg is szökik vele automobilon. Madár Matyi, a városligeti hintás azonban, mivel szerelmes Lencsibe, folyton a nyomukban van és el is csípi a kis grófot, akit az apja keres. Az öreg gróf gazdagon megjutalmazza Madár Matyit, aki most már a kis gróf automobilján megy Montecarlóba, a szép Lencsivel. Minden pénzüket felteszik játékban és el is vesztik. Szegényen, de bohón, jókedvűen és bájosan térnek vissza régi fészkükbe, a Gellérthegy tövénél.