Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

megy a patakig, ott megáll, ledobja a zsákot s mozdulatlanul mered a patakba. A zene Iluska dalát játssza az első felvonásból. Bagó szomorúan ül le a patak mellett, fejét kezei közé temeti. A zene elhal." Először egy igen profán válasz kínálkozik: a közönség, mely a Rózsaszál-dalnál a második felvonásban és a harmadik felvonásban, amikor Iluska föltámad az élet tavából, zokogott, hadd könnyezzen még egyszer, utoljára, mielőtt a színházból hazamenne. Ez azonban csak a színigazgató szempontja. A költő és zeneszerző triász Bagó alakjában az első felvonásban megkezdett, Petőfitől örökölt népszínműhangot folytatja tovább. A romantikus Petőfi kivezetett ebből a világból; Zola és a realista népszínművek sora után már nem volt olyan könnyű eloldódni a földtől. Bagó sorsában az az elgondolkoztató, hogy milyen egy falusi legény, aki nem válik János vitézzé, hanem mindvégig Bagó marad. Benne magunkra ismerünk, mindnyájan, akiknek nem sikerült átlépnünk Kukorica Jancsi árnyékát. Eleinte úgy tűnik: Bagó a komikus zsáner megtestesítője. Részegen tántorog be a színpadra, tréfás-népies dalt énekel, torz ellenpontja a délceg huszároknak. Aztán kiderül: Bagó korántsem komikus alak. A szerelemben János vetélytársa, aki követi a szerencsésebb férfit útján, csatákon és kísérteties kalandokon át, amíg együtt meg nem találják a másvilágon az imádott lányt. János vitéz — ismét a Varázsfuvola ismert szereplő-jelképével élve — Tamino útját járja, vagy a magyar Csongorét. Bagó azonban bonyolultabb figura Papagenónál, vagy a Csongor és Tündében szereplő Balgánál. Valamiről lemarad, amiről elődjeinek soha nem kellett lemondaniuk: a boldogságról. Ennyiben tehát túlérett, századfordulós, dekadens mű Kacsóh-Bakonyi—Heltai János vitéze, 86. Herczeg Ferenc éles hangon bírálta a Nemzeti Színház műsorát, különösképpen kifogásolva azt, hogy a János vitézt állandóan műsoron tartja a nemzet első színháza. A János vitéz három szerzője közül kettő: Kacsóh Pongrác és Bakonyi Károly: halott — a harmadik szerzőt, Heltai Jenőt kértük meg, hogy nyilatkozzék ebben az ügyben. Heltai Jenő a következőket mondotta: — Elhunyt szerzőtársaimmal kötött szerződés értelmében nincs rendelkezési jogom a János vitézzel, tehát nem kívánhatom, hogy ez a darab színre kerüljön a Nemzeti Színházban; s ugyanígy nem is tilthatom meg, hogy a János vitézt a Nemzeti Színház műsoron tartsa. Tökéletes elfogulatlansággal nyilatkozhatom tehát ebben a dologban, elsősorban is két olyan magyar szerzőnek érdekében, akik ma már nem élnek. — Elvileg semmi kivetni valót nem látok abban, hogy a János vitéz a Nemzeti Színházban színre kerüljön. Nem hivatkoznék külföldi példákra,