Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Bakonyit nem riasztotta el, hogy Beöthy szórakozottan, felelet nélkül továbbállt, amikor korábban felajánlotta neki dalművét. Újra el akart menni hozzá, és átnyújtani a János vitéznek most már teljesen elkészült szövegkönyvét. Protektort keresett, akire Beöthy hallgat. És akkor jutott eszébe: itt van Heltai Jenő! Annak idején, amikor még Sztojanoviccsal dolgozott, Heltait kérte fel a versek megírására. Az akkor már nagyon tekintélyes író (harminckét éves volt) nehezen szánta rá magát a munkára, húzódozott, másokat ajánlott maga helyett. Bujkált a találkozók elől, nem érdekelte a feladat. Végül mégiscsak vállalkozott a daljáték megverselésére, de nem tantiémért, hanem egy összegben, örökárért, felvonásonként száz koronáért. Többet nem igényel, de azt szeretné megkapni. A librettista megkérte Holtait, beszéljen Beöthyvel, a szövegkönyv és Kacsóh zenéje érdekében. Heltai szívesen vállalkozott a közbenjárásra, mert tehetségesnek tartotta Kacsóht, és a szövegkönyvvel is nagyjában meg volt elégedve. így aztán Bakonyi elvitte a darabot Beöthyhez, aki egyetlen éjszaka elolvasta, és másnap mát hívatta a szövegírót. A daljáték tetszett neki: nyilván hatott rá Heltai kedvező véleménye. — Előadom a darabot —jelentette ki. — Ki is az a Kacsóh Pongrác? — Számtan- és fizikatanár a Tavaszmező utcai gimnáziumban. — Irt már valamit? — Hogyne — felelte Bakonyi. — Tudományos könyvet az elektromos rezgésekről, a konszonanciákról és a disszonanciákról. — Ne viccelj! — Beöthy kulcsait csörgette. — Ég a házam, és te tréfálsz. Mit tud az az ember? — Mindent. Délután felhozom hozzád és elzongorázza a daljátékot. Amikor Beöthy a muzsikát hallotta, elfehéredett. — Jól van! Ez lesz az első darabunk. Az első és talán az utolsó. Mert ezzel a darabbal — mi is a címe? János vitéz ? nem is rossz — állunk vagy bukunk. 75. Az utcai oszlopokon megjelentek a színlapok, és a színház vezetőségének példátlan tapintatlanságából hiányzott azokról Heltai Jenő neve. Szövegét írta Bakonyi Károly, zenéjét szerezte Kacsóh Pongrác. A békés természetű, az élet és az itodalom jelenségeit csöndes derűvel regisztráló költő fölháborodott, a sértés jóvátehetetlen. Úgy határozott, hogy nem jelenik meg a bemutatón. Vali kétségbeesetten sírt és kiabált. Az új toalettje! A nagy társadalmi eseménynek ígérkező premier! Zúdította a reprodukálhatatlan jelzőket a színház vezetőségére. Nagy testével olyan graciózusan omlott a fér-