Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Harapófogóval se lehetett volna visszatartani. Ő már akkor is azt hitte, hogy jobban tud főzni, mint írni. Mások is voltak mindennapos vendégei a Pál utcai tanyának. Szegény Makai Emil — mi úgy hívtuk, hogy Coc — és öregnek szólítottuk, mert ő volt köztünk a legfiatalabb. És Konti József, a csudálatosan bájos Pepi. Aztán Németh Jóska, meg Szirmai Imre és Zoltán Jenő. — Istenem, már meg is haltak néhányan közülök. Többnyire pikniki alapon rendeztük be az életünket. Az volt a Pál utcai jelszó: — Jösztök - lesztek; - hoztok - esztek! A legtöbb mégse hozott egyebet, csak nagy étvágyat és rettenetes szomjúságot. Legföljebb az töttént meg hébe-hóba, hogy egy-egy kései látogató nőt hozott magával. A színház valamelyik csillagát, vagy a kávéházi kassza valamelyik tündérét. Mi demokraták voltunk ebben a tekintetben. Nem követeltük meg a hölgyektől, hogy okvetlenül hercegnők legyenek. Ilyenkor, akinek volt egynémelyes pénzecskéje, az előkerült a zsebekből. És egy expedíció útrakelt bevásárolni. Ha nem volt pénz, az expedíció olyankor is útrakelt bevásárolni. Csakhogy ilyenkor tovább tartott. Amíg a fiúk megtalálták azt a bizonyos kávéházat, ahol bőséges hitel volt. A kalendárium szerint változott, hogy mit hozott az expedíció. Hónap elején pástétomok jöttek és finom fölvágott. Hozzá pezsgő. Hónap végén párisi jött, vagy paprikás szalonna. Hozzá kocsisbor. S ez akárhányszor jobban ízlett. A Pál utcai időknek igen szimpatikus emlékei szövődnek a hatodik számú ház mesteréhez is. Nem tudom már, hogy hívták, hiszen mi úgy se neveztünk senkit a maga becsületes nevén. Mi úgy hívtuk magunk közt, hogy: Kánya bácsi! Azért kapta ezt a szépen hangzó nevet, mert mindent elkányázott, ami a kezeügyébe esett. S mivel ő takarított ránk, meg a felesége, nem is volt a Pál utcában soha semmiféle maradék. Étel, ital, aprópénz, az mindegy volt Kánya bácsinak. Elkányázta. Még nem is volt vége a versenyszezonnak, kinyitom egy nap a ruhaszekrény ajtaját és rémülten kiabálok: — János! Gyere csak ide, János! János bejön. És velem együtt nézi a szekrényt. Ott pedig— mint a lapok írják — rémes látvány tárult a szemünk elé. Egyetlen ruhadarab nincs a szekrényben. Se nadrág, se kabát, se mellény, se bunda — semmi. Hanem a fogasokra sorra, a frakk helyett és smoking helyett, a szalonkabát és a téli