Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

zabál; a legnagyobb gyerek Boli (17 éves) és a végén még megjelenik legkisebbnek a Mucsi honvéd fia (17 hónapos). Összesen 9 gyerek van (kiürített Budapest!), gyönyötű virágdísz a veranda asztalon. Rengetegen nyaraltak ezen a napon nálunk: a régi Rózsi szakácsnő is, a lányával, Verebiék hatan, a mi vendégeink és a honvédek. Lekísérjük Marival a vendégeket. Boli 7 órai misére, de sikertelenül. Lefektetem Marit, Napó is visszavonul, hívom Bolit olvasni; nem jön. „Leveszem a kezemet róla" — április óta van itthon és semmi etedmény. Deprimált vagyok. Augusztus 14. Éjjel vihar, jó friss levegő. Kiderül; Marival és Gézával indulunk a Palatínusra. A sziget az eső után csodálatos, és valami elegáns külföldi nyaralóhely illúzióját kelti. Hogy ennek még az emléke is milyen elérhetetlen és fura az embernek. .. Bemegyünk a strandra, amint levetkőzünk és indulunk a medencébe, bemondja a megafon a zavarórepülést. „Tessék elhagyni a medencéket és a fák alá húzódni. Őrizzük meg nyugalmunkat!" Hát az utóbbi kijelentés egészen fölösleges, mett úgy megszoktuk már az állandó zavarórepülést, hogy észre sem vesszük. Összetalálkozunk egy hivatalnoknővel, akivel pár szót váltottunk már annakidején a hármas autóbuszon, de a nevét nem is tudom. Letussoljuk magunkat és kifekszünk a nagy amfiteáttum szerű részen a fák mellett a napra. Alig van egy-két embet. Rajtunk kívül négyen napoznak az egész oldalon! Elmúlik a zavaró Budapest, rohanunk fürödni, Mari először van itt, vadul élvezi a hullámot, a végén eltűnik a két gyerek, úgy hogy kénytelen vagyok kerestetni őket. Két pengőétt bemondja a megafon: „Tóth Mária azonnal jöjjön az órához!" Mari roppant büszke erre. A hivatalnoknővel hazaindulnak, nekem még a városban van dolgom, aztán Liliéknél találkozom a két gyerekkel. Lili vacsorát is főzött: gombás lecsó, apró nokedlival. Isteni, de kevés. Sanyi behoz egy darab füstölt szalonnát és abból még mindenki vág egy kicsit. Gyalog haza 'AlO-re a Fürj utcán és Tamás úton. Augusztus 15. Csodálatos idő, nincs forróság, rajtam izomláz, depresszió, az újság szerint megkezdődik az iskola. Boli el van keseredve, Mari örül. Délelőtt Bolival olvassuk a „Kleider machen Leute"-t (Kellet). A fűre kitettük a kádat és abban vadulnak a gyerekek. Este mise, utána séta Bobival, ahogy megyünk a két gyerekkel megszólal egyszerre a sziréna, de rögtön elhallgat és látjuk, hogy tévedés. Az egyik házból vígan szól a rádió. Haza, végre jó éjszaka, még akartam hallgatni a rádiót, de túl fáradt vagyok és '/dO-kor leoltok.