Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)
Előszó Ezt a naplót anyám, Dr. Bodor Györgyné, született Getgely Magdolna (előzőleg Dr. Tóth Aladárné, majd Dr. Baross Györgyné), 1944. március 14-én, öt nappal a német megszállás előtt kezdte el írni — mintha megérezte volna, hogy hamatosan egyre megrendítőbb események következnek. Általában esténként írt egy kis írógépen, de előfordult, hogy gyorsírással jegyzetelt, amit csak később gépelt le, antikot ideje engedte. A feljegyzések a család és a külföldön tattózkodó családtagok, hozzátartozók számára készültek, mert Anyám remélte, hogy túléljük a hábotút, s azt akarta, hogy ez az írás mindannyiunk számára megőrizze, s a közvetlen élmény erejével idézhesse fel ezeket az időket. A napló általa gépelt része 1945 februárjában végződik, amikor egy orosz katona „burzsuj, burzsuj!" kiáltozással széttaposta az írógépet. Ezután már csak néhány gyorsírással készült feljegyzést találtam, s ezeket én gépeltem le s egészítettem ki, saját emlékeimre támaszkodva. Anyám a naplót (sancta simplicitas!) a recamier-ban az ágynemű között rejtegette, s ott meg is maradt. A háború után könyveink között élt át egy-két házkutatást és a szocializmust, közben lapjai egyre sárgábbak, törékenyebbek lettek. Most, amikot a házunkban már két olyan generáció is él, melynek a háború csak történelem, lemásoltam számukra Anyám feljegyzéseit. A szövegen nem változtattam, de kiegészítettem a családra és a szereplő személyekre vonatkozó magyatázatokkal, a ház akkori képét mutató ábrákkal, a napló végén néhány magyarázó mondattal, s egy rövid utószóval. A családtagok, rokonok, barátok és közéleti személyiségek nevét meghagytam, de a feljegyzésekben szereplő a többi személy nevét részben megváltoztattam. A mai olvasónak biztosan feltűnik, hogy mennyi leírás szól arról, amit mások mondtak, meséltek, hallottak, vagy állítólag hallottak stb. Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy milyen kevés hírforrás állt a lakosság rendelkezésére azokban az években és hónapokban: néhány cenzúrázott újság, cenzúrázott hitek a tádióban, s cenzúrázott híradó a mozikban, a filmek előtt. Ez volt minden. A rádiók csak akkor működtek, ha volt villany, de a rossz vételi lehetőségek miatt külföldi adókat alig lehetett fogni, s amit lehetett, azt is zavarták. Ezért is voltak olyan fontosak a beszélgetések, hi-