Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

akkor éppen reggelizik. Ez a reggelizés eltart több mint egy óráig. A japán se tud bemenni a követségte és ezt értelmetlen morgásokkal a telefonon megmondja a főnökének. Ülünk ketten, közben elmondom neki, hogy a legnagyobb fottadalmak egyikének tanúja most Európában, mert jó darab ideje az igazságszolgáltatás csak egyénileg elkövetett bűnökért vonta felelősségre az embereket. A kormány most saját bevallása szerint E000.000 embett „eliminál," csak azétt mert egy bizonyos fajhoz tattoznak. A kollektív rendszerekben ez teljesen logikus, mert hiszen nincs felelősség; a náciknál az vagy aminek születtél, a bolsiknál pedig amivé a környezeted nevelt. Elmesélem a japánnak, hogy viszont pénz-dolgokban ugyancsak individuálisan kezelik a polgárokat, pld. tegnap kaptunk egy légó-hozzájárulásra szóló befizetési lapot, ahol 1 pengőt vetnek ki ránk, s ezt valaki borítékba tette, megcímezte és talán kartotékba is beírta! Most végte megjelenik a Méltóságos Ür mindenese és kihirdeti, hogy Sátvátiné egyedül felmehet, mert vele akarja megbeszélni a dolgokat. A japán azért vele megy és kidetül, hogy a méltóságos mégis aláírja a leltárt, és délután személy szerint mindent átvesz. Elbúcsúzom az ötegasszonytól, s megígérem, hogy elmegyek hozzá a Dohány utcába. Haza a y4l2-es fogassal. Délutánra kiderül. Június 25. Végre süt a nap, reggelinél Napó bejelenti, hogy elmegy Ilust meglátogatni. Kis idő múlva megjönnek a lapok; rendelet jelent meg, hogy a zsidók csak 14 és 17 óra között hagyhatják el a lakásukat, de kizárólag bevásárlás, gyógykezelés és tisztálkodás céljából. Senkivel nem érintkezhetnek, látogatókat nem fogadhatnak, szóval foglyok. Miután a zsidó házakban tengeteg embert összezsúfoltak, (pld. Iluséknál is minden szobában 3-an laknak) nem fémek be az óvóhelyekre. Tehát „a ház alsóbb részein kell elhelyezkedniük légiriadó esetén." Miután semmit nem dolgoznak és minden vagyonukat be kellett szolgáltatniuk, semmit el nem adhatnak, éhen kellene halni nekik, ha előbb nem gondoskodnának róluk. Jó erős a nap, fekszem a balkonon délelőtt, ebéd után az ágyban pihenek egy órát. Szombaton már volt egyes lapokban atról szó, hogy „módot kell adni a keresztények és zsidófajúak közötti házasságok felbontásáfa". Kezdik tebesgetni, hogy most majd rákerül a sor a csillagtalan zsidók „elintézéséte". Június 22-én megindult a szovjet „nyári offenzívája" a Kelet-Poroszországgal szemben levő Orsa-Mogilev szakaszon. '/25-kor úttalan utakon (át a dombokon keresztbe) Boli vezéfletével az Irhás-árokba. (Mari, Margit, Mariska és én.) Az Eötvös úton át vissza. í/48-ra vacsora. Éjjel 11.40-1 óráig riadó. Nem akarok felkelni, de egyszerre a kis odú ablakából rengeteg Sztálin-gyertya látszik Újpest felé. Nagyon erős az elhárí-