Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

mozogni. Vzl-xe már meg is érkezünk a hegyre, jókor, mert vihar van, és egész éjjel megint esik, dörög. Június 19. (Hétfő) Reggel kihív Szigeti az előszobába, az egyik kis fogadóban ott bújik az öreg Sárváriné; tehetetlen, mert szerda estig ki kell mindent vinni a zsidó lakásokból, és mindenről leltárt kell csinálni. Azt találjuk ki Szigetivel, hogy kimegyek autóval Újpestre, mintha Lukáccsal dolgoznék (a hivatalbeli nyilasok miatt) és onnan segíteni, a Pasarétre. Unitas kocsival ki Újpestre, már nem igazoltatják az autókat, nem is tételezik fel, hogy zsidók autóba mernének ülni az utóbbi időben. Amikor kiérek a gyárba, zavarórepülés van. Leadom a csomagot, Pallainak gyanús az ügy, rohanás autóval vissza. Paula néniékhez megyek, éppen vége a légónak. Megbeszélem, hogy visszajövök ebédte. A Pasaréti-út l-ben leltározom Sárváriné lakását. Szegény teljesen elvesztette a fejét. Minden itt matad, ezüst, ruhák, ágynemű, stb. „Nem, étdemes elvinni." Azt hiszem, igaza van. A Dohány utcában fog lakni, egy szobában az anyjával, és még 2 idegen zsidóval. Folyton jönnek különböző keresztény prolik a házból, akik azzal szórakoztatják, hogy úgysem jön többet vissza ebbe a lakásba, nem kell mát neki ruha. Alig tudom visszatartani attól, hogy ne a legfölöslegesebb holmikat vigye magával, pld. az apja katonai kitüntetéseit, mindenféle halotti ruhát, fényképeket estélyi ruhában, óriási keretben! Végre a régi lánnyal, aki most a japán bérlőnél van, kezünkbe vesszük a dolgot, és valahogy elkészülünk este !/z7-te. Még éppen el is érem a fogast. Június 20. Benézek a hivatalba, s onnan mintha megint Újpestté mennék el, a Dohány utcába megyek. Rémes ház, szörnyű emberek. A szobában van egy zongora „Istrument moderner Bildung ist vorzüglich das Klavier" mondta már Heine, s az alatt sok koffer. Egy idegen zsidó az ablaknál valami rendeletet olvas aránylag csendben. Egy zsidóasszony munkatáboros fiának csomagot mér az asztalon, s közben el akar nekem adni valami békebeli szappant „igazán olcsó fekete áron" (Vz kg 15 P). Kihányjuk a kofferokat, és visszarakva databonként írom a holmikat. A szekrény tetején is van egy rém nehéz csomag, Sárvári nagymamáé. Nagy kínnal lerángatom, csak létráról sikerül visszarakni. Szegény asszonynak nincs aki segítene. Hol van a menye? Egyszette sírni kezd, hogy mentsem meg, vigyem el valahova egy szatyorral ezt a holmit. Kiderül, hogy egy kis vég vászon, aztán békebeli szappanok, cérna. Igaza van, ha ezt meglátják, azonnal internálják és nem várnak vele augusztusig. Kockázatos