Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

„Igen? Nem is ismerem a képviselő urat!" Deti: „Hol rejtegeti az összeesküvés (!!) iratait, itt, vagy a máttonhegyi íróasztalában?" (Nem ijedek meg egy csöppet sem, tudom, ki fog derülni, hogy az egész marhaság!). Bemegyünk, de egy percig sem tágít mellőlem, veszem a kabátomat és megyünk, de előbb elkérezkedek Tornaitól, aki borzasztóan megrémül (Én nem is ismerem azt a Bajcsy urat....).Megmondom, mit tudok Zsilinszkytől, hogy telefon, sajnáltam, mert nem is nő az, aki nem sajnál valakit ilyen helyzetben, s csak látásból ismertem. Mit kerestem Gyutka lakásában? Mondom: a vőlegényem, szobakiadás. „Ismerte-e Zs-t?" „Hogyne, hiszen közéleti ember volt, egy házban laktak, volt is fönt nála, de nem volt közelebbi barátság." — A lakásta megyünk, ott látják, hogy csak sejtem, melyik az a lakás, ahol Zs. lakott, nem is visznek fel. Innen Matton hegyre. Már előzőleg ott voltak és lezárták a telefont, hogy ne érintkezhessünk senkivel. Margit mindent eltesz és átküldi Mariskát, hogy a Kerekesné telefonáljon nekem. Behozatom az írásaimat Matgittal, a kazettát és a levelezésünket. A kis odúban ülünk a detektívvel. Először a kazetta. Mari szentképei és a genfi könyvtátba szánt lemezek jegyzéke. Persze nincs semmi, az asztalon Móricz: Rózsa Sándor II. kötet, ezt olvastam. Végigolvassa a leveleinket, kivesz egy levelet, amiben az van: Vive les étudiants d' Oslo! „Szóval tüntetésekről ír." Én: „Ne felejtse el, hogy a levelek tepülőpostával, tehát cenzútán át jöttek és a cikkek is cenzútázottak. Tudom, hogy ami akkor legális volt az ma bűn, de azért mégis!..." Deti: „Tudom, és eszerint fogjuk leéttékelni." Felveszi az adatokat, Matgit közben az ajtónál hallgatózik nagykéssel (!!!) és megeszi a diót kínjában, amit a beiglibe akar tenni. Egyszerre kérdi a deti, hogy milyen csomagot vittem a Zsilinszkynek. Én: „Semmit." — Milyen jó, hogy nem vagyok sznob és nem széfetek szereplő emberekhez dörgölőzni. Gyurka egyszer küldött egy kis csomagot és azt írta, hogy vigyem fel Zs-nek; én meg odaadtam az Ágnesnek! Deti: (behívja a Margitot) „Hányszor kaptak csomagot?" „Talán háromszor." „A képviselő úrnak?" „Kinek? Nem jött, semmi." Én: „A Zsilinszkynek, Matgit". Margit: „Ja igen, volt egy csomag." Deti: „Mi volt benne?" Margit: „Olyan töltött csokoládé, még szagulgattuk, hogy jó volna megenni. Mi is kaptunk egypárszor." Deti: „Ki vitte el a csomagot?" Margit: „Én nem. Úgy tudom a nagyságos asszony odaadta az Ágnesnek!" Deti erre befejezi a kihallgatást. Margit közben főzött teát, megiszom, aztán indulunk. Rémes sáf van, megyünk az 59-eshez. Deti már bókokat mond, hogy nem néz ki belőlem aló éves fiú stb. Panaszkodik a sárra, hogyha tudta volna, turistacipőt húz. Mondom neki, hogy miért nem értesített előfe. Megkérdezem, hogy a Zsilinszky összes férfi ismerőseinek kihallgatják-e a szerelmeit? Ráadásul a férfiak poligámok, s van akinek több szerelme van, nagyon messze ágazó