Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Budapest 1944 Március 14. 6-ra telefon, Gyurka lakásában Annival. Megmondom, hogy még ne jöjjön. Ez az urolsó beszélgetésünk. 8-ra Hubertusba megyek a hivatallal. A grafológus érdekeseket ír! (A közel jövő meghozza a fordulatot nekem — hát fordulat volt, de másfajta.) Bunda van rajtam, hideg, furcsa idő. 11 előtt pár perccel elmegyünk, jól éreztem magamat, kicsit becsípett hangulatban ki az utcára, a Kapás utca olyan sötét, hogy Lukács nekiesik a rácskorlátnak. (Légó van, de nem tudjuk.)Taxit fog és hazavisz a városi lakásba. Március 15. Reggel fodrászhoz megyek, ott hallom előszót, hogy a rádió „zavaró repülést" mond be. Fura, hogy a légi veszély a kisebb, a zavaró a komolyabb. Mindenki ezt mondja egymásnak a villamoson. Napos, hideg idő, Margit és Napó felköltöztetnek minket az emeletre, mert szerintük itt a tavasz (tél van, fagypont körüli hőmérsékletekkel). Délután kifekszem, tanulunk Maiival, fura ideges vagyok! Március 16. Egyenesen hazamegyek a hivatalból nagyon fáradtan (Mari zongoraórán), aztán levélírás Gyurkának, hogy miket mondjon H. Jánosnak, ha elmegy hozzájuk József-napra. Március 17. Délben riadó '/zl-% 2-ig. Nincs semmi, nem tudunk semmit. Teljesen kilyukadt a cipőm, így lemondom a ruhapróbát és szörnyű zsúfolr villamoson hazamegyek. Csúnyán esik, megint havas eső, kint kifekszem az alsó balkonon, Marival vacsorázunk ketten. Borosékhoz kellett volna lemennem de lemondom, mert „fáradt vagyok, rémes idő van és minden olyan bizonytalan, várjunk talán amíg jobb idő lesz". Napó a Lugmayeréknél van vacsorán, mi lefekszünk, ő fura módon nem jön haza. Nem tudjuk megérteni, mert hiszen nem járhatatlan az út, miért aludt Paula néniéknél, mikor máskor