Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Ki akarjuk nyitni az ajtót, de nem tudjuk kitörni. Vita után Boli és én kimászunk a vészkijáratnál és kinyitjuk az ajtót. Örüleres reggel, könyörgés az oroszoknak, hogy engedjenek át. Végre kinyögik, hogy németek vannak ott. Boli megbarátkozik az orosz kapitánnyal és kezd beszélni. Kint állunk mát, Mari, Matgit és én is. Olvadás kezdődik. Német foglyokat hoznak. Átmegyünk a házba, hogy ott van víz és mosdó. Fent pakolják a szétszórt holmikat. Mati, Margit, Boli és én pucoljuk az utcai részt. Du. 5-kor ebéd. Leküldenek a bunkerbe. Éjjel a németeket ölik. [Ezek a napok sajnos felejthetetlenek. Paula néniék háza csak egy aknatalálatot kapott és be voltak törve az ablakok. Az őhálószobájukban és ebédlőjükben zsúfolódtunk össze, de az oroszoknak hol az egyik, hol a másik szoba kellett, állandó volt a hurcolkodás. Febr. 11-én este az oroszok „házkutatást" rendeztek, utána mindnyájunkat lezavartak egy szomszédos ház légópincéjébe. Ott már minden tele volt és nem fogadtak minket valami kedvesen. Lefekvésről szó nem lehetett, felváltva ültünk és álltunk. Boli egyszer csak elkezdett teljesen zavarosan beszélni, össze-vissza. Aztán kb. egy V2 óra múlva elhallgatott és nem tudott többet beszélni. Hajnal felé tarthatatlanná vált a helyzet, akkor derült ki, hogy a tűzbiztos ajtót az oroszok kívülről ránk zárták. A pince mellett volt a szenespince és ott volt egy széncsúzda (nem vészkijárat). Ott toltuk ki Ankát és Bolit, akik aztán kintről kinyitották az ajtót. — Ez volt az az éjjel, amikor a maradék német csapatok kitörtek a Várból—persze sikertelenül. Amikor kijöttünk a pincéből láttuk, hogy vége a télnek — pár óra alatt megenyhült az idő, térdig jártunk a koszban, romokban, latyakban. 8 német fogoly állt ennek a háznak az udvarán, ezeket elvezették, de a kerítésnél kettőt rögtön lelőttek. Ezzel kezdődött a nap. Amikor végre visszaengedtek minket Paula néniék házába, kiderült, hogy az orosznak igaza volt a német ékkel. A ház teljesen fel volt dúlva, minden szétszórva és a szenespincében ottfeküdt egy halott német katona. A zsebében volt egy nagy darab szalonna, amit aztán később, ha nem is jó étvággyal, de megettünk és később mint „hulla-szalonnát" emlegettük. Boli és Feri áthúzták a hullát a szemben lévő telekre, ami valóságos csatatér volt. — Megint — nem tudom hányadszor — próbáltunk mindent rendbe tenni. Boli már tudott újból beszélni, Ankát egész nap rázta a hideg és lázas volt.)] Február 13. Farsang kedd; rengeteg orosz akaszrás. Míg fegyvereket tisztítanak, hozunk nekik teát. Adnak cukrot, kapunk még levest, kocsonyahúst, kenyeret. Elterjed a hír, hogy Buda elesett. Fent alszunk a szobában, ágyban.