Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

lövik az előszobát és az emeletet. Újabb ágyútalálatok ebédlőn keresztül a szalonba. Antalék kopognak délután háromkor. Németek elmentek. Hason csúszva szalonba, kimászom kazánház felőli ablakon, nincsenek. Leírhatatlan étzés. Ordítok: „Krasznaja Armija!" Újra lőnek, mint az őtültek, a lányszoba ablakán kidugott fehér zászlóra, ami egy fehér terítő söprűn. Géppisztoly golyózápor a lányszobában, csak a földön csúszva lehet kibújni. Újra „Nyemecki pásli! Otvatju dverj". Berohannak. Párba álltak a keramiton, a hó miatt fehérben mindegyik, az elsőnek rohamsisakján csipkés kispárna. Feri, én Gsányiék, Kovácsék, mind együtt. Elveszik az órákat, elözönlik a házat, vannak negyvenen. Gépfegyver az ebédlőben. Tegyük rendbe az úrit Vz óra alatt. Vacsora nekünk hideg lecsó. Oroszoknak enni adni. Közben Ferit és Bolit elviszik halottat szállítani és lőszetért. Pincében lefekszünk. Lejönnek. Margitot és engem felcipelnek. 2 Miska és 1 Aljoska. „Miska agyonlőtte Ipolyinét". Sok jó kenyér és rémes cukrozott bor, lőre. Napó végig ül az előtétben. Bolit elzavarják. Napó lemegy a kazánházba Verebiékhez. Február 1. Leköltözés a kazánházba. Reggel a 2 „civil mágyár" aknát szed és megrohamoztatják velünk a két házat. Feri Boli l-l baltával. Áthívnak a Kerekes házba, hogy meg akarnak dicsérni. Kapok két kis zsák rizst. Ott is szörnyű a rendetlenség. Egész nap bent játnak. Bolit Ferit elviszik délután ágyút állítani, Kerekesek mellett az ágyú. Mi otthon alig bírunk velük. Petet kapitányok, bor délelőtt. Szerzsant. Viktor mellettem, egy ronda dög Margit mellett. Éjjel van, megint akarják a fiúkat vinni, most jöttek vissza, kimerülten és átázva. Én elmegyek Antallal. Barikádépítés Kerekeséknél. Egy orosz aknára lépett, Juhász-bunker ajtajában kötözik. Szánkóra teszik. Juhász bútor kicipelése. Antallal fahotdás. Orvos-eset. Pasast letolják, ezért őrült dühös. Elmegy Boliékért, neki „5 civil magyar kell, nem kettő." Boli togyadozik, Margit sír, húzta a vizes cipőjét, orosz lökdösi. Mikor mennek, Bobi kifut a pincéből Boli után. Ez a mélypontja mindennek. Bobi megugatja az oroszokat, lelövik. Boli hangosan felsír. Mari magánkívül zokog. Én is sírok. Ránk fogják a puskát. Egy orosz vissza akar küldeni, mondom hogy jól vagyok, kutya miatt sítok. Barikád építés. A németek aknát dobálnak felénk. Rémes Hold. Haza. Február 2. Havat viszek hajnalban a lovaknak Kerekesékhez, itatásra, olvasztani. Se kabátom, se kesztyűm de még harisnya sincs rajtam a nagy fagyban, annyira siettetik az embert. Rögtön akad egy, aki kesztyűt ajándékoz és beküld.