Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

utána ledőlök az ebédlőben a recamier-ra és újra tanulok, Vz4 után már nem jól látni, pedig ez az ebédlői hatmadik recamier a nagy szekrény előtt áll, közvetlen a kiugrónál. Ilyenkor írok naplót, aztán még egyszer torna, lám­pát csak 5 után gyújtunk (azaz gyertyát vagy mécsest), akkot beszélgetünk, társasjátékozunk, kártyázunk vacsoráig. -%7 után eszünk és 8-kot már ágy­ban vagyunk. Este elég nehezen alszom el, tegnap is 10 óra volt mikor tény­leg elaludtam; sajnos olvasni nem lehet az ágyban, mert nincs senkinek sem ilyen célra saját gyettyája. Tegnap a németek hoztak egy demizson vizet, s ma jön a Róza, hogy a kazánházban felfedeztek egy csapot, ami csöpögve fo­lyik. Először azt hisszük, hogy valamiképpen kazánvíz, de aztán a férfiak el­döntik, hogy nem, és lehet használni. Ez nagyon nagy dolog. Klozet-refor­mot léptetünk életbe; először gondoltunk egy rossz palacsintasütőre (Boli találmánya), de most látjuk, hogy az előszobai klozetot nem lehet semmi­képpen sem használni, csak a kisfolyosóit, mert onnan a cső metedeken ve­„A lapok formálisan lehülyézik a pesti közönséget, me?~t... nem fél eléggé az oroszoktól. " Szovjet aknavetők Budapesten 1945. január-február Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

Next

/
Thumbnails
Contents