Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

vagytok zárva, nagy túlerőben vagyunk emberben és fegyverben; a németek hadifoglyok lennének és háború után térnének haza, a magyar katonák azonnal; kb. 100.000 német és magyar katona lehet bezárva, úgy látjuk a felsorolásból.). Ezt 30-án kellett volna elfogadni és a parlamenternek a Budaörs felé vezető úton személygépkocsin megjelenni. (Pesten a Vecsésre vezető úton.) A patancsnokság nem fogadta el, ezért utóiratban felszólítják a katonákat az egyéni megadásra, és Budapest tönktetételéért minden felelősséget elhárítanak maguktól. ígérik a bombázást stb. Este korán megvacsorázunk, lecsót, gyümölcsöt, de még csak rá sem gondolunk, hogy egy kis bort hozzunk, pedig Szilveszter van, ám ezt már szóra sem méltatja senki. Víz már megint nincs, csak a gáz tart ki hűségesen, s egyelőre még a fűtésünk is rendesen szuperál. 7-kor lefekszünk Marival, szerencsétlenségünkre az ebédlőben, mert a németek természetesen szilvesztereznek. Nekik biztosan nem az első Szilveszter, amit ilyen körülmények közt töltenek. Ordítanak, isznak, s 1 óra felé még a muzikalitás is kitör belőlük és rettenetes katonanótákat énekelnek, csupa „Bunker" és „príma" és „Heil". Még mutatásukban is folyton kommandíroznak egymásnak: Tür-vorwärts, Tür-links, stb. Aztán toastokat mondanak többek közt: „Auf das edle Volk von Budapest" — ezt harsány gúnyröhejjel kísérik. Ordítanak, röhögnek, nyerítenek és röfögnek, aztán poharak törnek, halljuk amint elpuffannak egyesek a padlón. Tolbuhinék igazán élhetnének az alkalommal! Végte kettőkor elhallgatnak, alig alszom el, szól a telefon (persze a németeké), hallom amint a hadnagy feleli, hogy a jobbszárnyat az oroszok megtámadták, ők már két Gegenstosst csináltak, de még nem fejeződött be. Az ebédlőben irtó dohányszag; fekszem a sötétben, ha lenne módom rá, mindent elmesélhetnék az oroszoknak. Január 1. Délelőtt nagy légitámadás, ahogy a röpirat megígérte. Egész Buda füstbe borul. Egy gránát megint leesik a kertben, a mályvákhoz. Matgiték éppen kinéztek, amikor a repülőgép, mint egy tyúk, potyogtatta a bombatojásokat. Az SS Emst be akart jönni boldog újévet kívánni. Napó ment át hozzájuk. A konyha veszélyes és ezért a főzéshez minden lehetőt az előtérben csinálunk, egy kis asztalon. Ebédelni ma beköltözünk a nagy ebédlőasztalra, ott ülünk heten, újévi ebédet eszünk, resztelt máj burgonyával és még van beigli, de azt eltesszük estéte, inkább gyümölcsöt eszünk. Az úriszobában ott vannak a németek; ezért nem lehet Ferihez és Bolihoz szólni; akármiről kezdünk beszélni rögtön észrevesszük, hogy erről sem lehet előttük szó. így kerülnek le a napirendről a csirkék, a süldő földi maradványai stb. Napó mindig újra szól: „Aladár" — folyton ránk jön a nevetés. Amúgy is emelke-