Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Mari feljön és lefekszik az előtérben, Napó is felkel, járkál kicsit a sötétben, mi Bolival az ágyban fekszünk ketten, s azon mulatunk, hogy szegény Napó még pár nappal ezelőtt azt mondta: „Én nem tudom, szú rág az én szobámban, folytonos lárma, sercegés!" (Persze a lövések voltak). Megint egy robbanás, újabb ablak tött be, azt mondjuk, kibékülnénk ezzel a büdös szúval, csak ne törné be az ablakokat. Egyik hatalmas robbanást a másik után halljuk, mindig ablakcsörömpölés; - megint újabb áldozat, mondjuk. Felkelek és megnézem az ebédlő ablakokat, ahol vagyunk, ezeket még idejekorán kinyitottuk, így megmaradtak, csak az úriszoba utcára néző ablaka tött be. '/z4-kor alábbhagy az egész, még utoljára látszott hirtelen, amint egy budai ház levegőberepült valahol a Margit híd irányában. Elalszunk Bolival a vitrin előtt az ebédlőben egy ágyban, fene szoros helyen, de egész tisztességesen. Almomban is látom a németeket, ahogy zabálnak a szobában és az egyik mindjárt igazi német bölcselkedő módon azt mondta: „Ach, der Krieg ist unbarmherzig" — ezt biztos a lopott tyúkra értette! December 30. Reggel 'zz8-kor kikászálódunk az ágyból, hogy megnézzük a károkat. Az úriszobán kívül betört a konyhaablak, az emeleti fürdő és a nyugati szoba ablaka, akna esett a konyha fala mellé, kis gödröt ásott, megrongálta a falat és esőcsatornát; ha elnézünk a konyha irányából a veranda felé, jókora luk a tetőn; Boli emeleti balkonja olyan, mint egy asztalosműhely, tele mindenféle rommal, limlommal és a legnagyobb kát a padlást étté. Ott akna robbant, teljesen nyitva van a padlás az északi oldalon, a gerendát is felhasogatta, a holmik mind egy oldalra csúsztak, olyan az egész padlás, mint az a tetem, a Flitler-merénylet után. Ebéd: kalarábé leves, káposzta (!), amit Boli és mindenki nagyon kritizál, utána vesevelő. Délután fekszünk a sötét ebédlőben Marival és énekelgetünk, egyszerre jön Csányi a városból. Gyorsan gyertyát gyújtunk és elmeséli az összes rémhíreket, ami nagyon érdekel mindenkit, hiszen teljesen el vagyunk zárva a világtól. Lent volt a Németvölgyi úton (micsoda távlatok!) ! Látott betört kapukat, agyonbombázott házakat, hullákat stb. Azt mondja, hogy a városban se jobb. A legfontosabb hit, amivel jött, hogy délután megjelent egy otosz páncélos a szembe-telek mögött, látták a totkolattüzet, és lőtte Csányiék házát (hogy-hogy nem találta el olyan közelről?), erre Ernsr (a tölgyfalomobos SS Scharführer) azt mondta Csányiéknak, hogy a házban tartózkodni „lebensgefährlich" és mégis menjenek el. Csányi oda van, reggel még jelentkezik nálunk, megmaradt csirkéivel, mielőtt elmennének. Éjjel nyugalom, este nyolctól teggel félnyolcig alszom egyfolytában, Margiték vesztükre lementek a pincébe aludni, de hajnal felé feljönnek.