Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

de hat óra felé nem kapcsol már a telefonunk. Az ebédlőben, a kiugróban áll a Borbála-ág, pár szép kinyílt mandulavirággal. Társasjátékozunk a lányok szo­bájában, felmegyek tornászni az emeletté, hiányzik nekem, hogy egész nap nem lehettem kint. Pesten úgy látszik még nincs semmi. Mindig azt hittük, hogy ránk utoljára kerül a sor. Azt hiszem, ez a mai nap még csak a kezdete az „ostromnak". Marit az előtétben fektetem le, Boli makacsul fent alszik az emeleten. Éjjel az ember sokszor felébred, ha véletlenül nagyobbat lőnek a megszokottnál, de azétt mind végigaludtuk az éjszakát. December 27. A napos idő elmúlt, -10° hideg van, csupa zúzmara minden és az ég is fehér. Reggel az angol rádió mondja, hogy Esztergomot is elfoglalták, a kör teljes. A házból nem lehet kimenni. Folyton puska- és géppisztoly-lövések hallat­szanak, aztán gránátok, ez meg mintha valami óriási nagytakaritás poro­lás-zaja lenne. Hallani, ahogy a ház falához csapódnak a golyók. A rádióból azt is hallottuk, hogy Zugligetet és a Lipótmezőt elfoglalták. Délelőtt egy­szerre észrevesszük, hogy nincs villany. Ezzel vége a rádiónak, teljesen el vagyunk vágva mindentől. Felteszünk egy nagy fazék szátazbabot, paradi­csomleves is lesz és beigli. Az embernek mindig készenlétben kell lenni, hogy hirtelen a pincébe lerohanjon. Egyszercsak csöngetnek: németek. Azt mondják, hogy egy sebesültet hoznak, meg hog)' a főhadnagyuk nagyon fá­zik. Később visszajön a katona, vele a főhadnagy, a sebesültet kocsin elvit­ték. Azt mondják, hogy 10 embernek kell helyes nézik a szalont. Az állásaik a Törökréten vannak, de persze csak hevenyészettek (Sie sind jetzt an der Front), senki sem várta innen az oroszokat. Az oroszok Budaörsöt is elfog­lalták, hát úgy látszik, hogy már a temető felől is lőnek. Pár német van csak a Törökrét-Tállya utcánál, két gépfegyvet stb. 5 halottjuk van, 20 sebesült­jük. A magyar katonaság, akik velük voltak, otthagyták őket. Boli és Feri nem mutatkoznak előttük, bát most már igazán mindegy. Nem lenne kelle­mes, ha „sündisznóállásnak" tennék meg a házat. Iddogálnak Napóval, ki­sül, hogy a főhadnagy kémikus, erre persze Napónál szóba kerül az „ameri­kai vőm". Aztán elmegy a két német. Megebédelünk, Bobi kutya annyira fél, hogy kikéredzkedik, de rögtön visszaugrik (kromatikus sípolással fü­tyülnek a golyók) s jobbnak látja az előteret megtisztelni. Én oroszul tanu­lok (jókor), Boli rajzokat készít a közeljövő eseményeiről (el lehet képzelni, hogy milyeneket), Mati társasjátékozik, s természetesen Napó kukoricát morzsol és mindig visszaül az ebédlő kiugróba, akárhogy is hívjuk el onnan. Első esténk villany nélkül. Tornázunk Marival az ebédlőben, aztán fel­szaladok hogy egy kis friss levegőt szívjak Mari balkonján, Boli kizár, azt mondja, hogy senki sem lő tám, mert az oroszok azt hiszik, hogy sámán va-

Next

/
Thumbnails
Contents