Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

nyugati postára, hogy Aladárnak sürgönyözzek. Azt felelik, hogy már csak helybeli küldeményeket vehetnek fel. Bemegyek a Belvárosba, a cipőm (550 P!) még mindig nincs kész, a hivatalban kaptam 23 Stühmer szeletet (a karácsonyi sorbaállásnál 2 Vz óra állás után kaptak az emberek személyeként 2 szeletet), ebből akarok ötre vágva szaloncukrot csinálni. Elmegyek papírért, de minden üzletnél, ami még nyitva van (csak könyv és papír, meg az Arkanzas kiárusítás) hosszú sótok állnak. A Mati kis Cukor utcai papítkereskedésében végte sikerül kapnom selyempapírt, de csak légószínben (sárga és piros!). Alighogy az utcára kilépek, riadó. Deákokhoz megyek be. Mire hazaérek jó késő lesz. A villamoson találkozom Ipolyival. A minisztériumban azt mondják, hogy Székesfehérváron utcai harcok vannak és az orosz ékek elérték Vált. Ipolyi szerint 1913 óta kellene felelősségié vonni a kormányokat, hogy az országot ide juttatták a németbarát politikájukkal. Rögtön ebéd után lefutok Paula néniékhez, katácsonyi csomaggal. Egy tyúk, 10 tojás, 1 üveg konyak, élesztő! Ezek nagy kincsek, Paula néni semmi húst sem tudott kapni, krumpli-pudingot akart csinálni. Őrült lövöldözések, de messziről (folytonos, de nem olyan hangos). December 24. Vasárnap, ragyogó napsütés, fagy. Az angol rádió bemondja, hogy Debrecenben megalakult a nemzetgyűlés. Hátizsákba csomagolok Húsnak és Gyurka édesanyjának és 9-kor Marival nekiindulok a temetőn át. Elválok Maritól, kisül, hogy nincs villamos. Gyalog elindulok a Széli Kálmán tér irányában. Egy munkáslány csatlakozik hozzám; együtt megyünk, elbeszélgetünk, persze ő is a pokolba kívánja a nyilasokat. A Széli Kálmán téren kérdezem a rendezőt, hogy megy-e a Margit híd felé valami, azt mondja, egész nap nem megy arra semmi. A 83-as megy. Ez mindenkinek gyanús; közben folyron kis riadó, lefújás, megint kis riadó stb. Jön egy asszony, hogy lehet menni az Erzsébet hídon át, villamos van a Déli Vasút indulási oldalától. Visszafutok a Déli Vasúthoz, hosszú sorban mennek az emberek gyönyörű napsütésben, csomagokkal, de mindenki rohan, úgy mint a régi moziképeken a katonák. Sikerül felférni egy kocsira, a körúton átszállók és így eljutok a Tátra utcába. Ilus soká jön le, egyszetre nagy sietés fog el, érzem, hogy nagyon későn érek haza, otthagyom neki a katácsonyi csomagot, nem várom meg... Szaladok az orvosnőhöz, hogy mit csináljak a kezemmel, teljesen le van fagyva, fáj és viszket. Az utcák majdnem kihaltak. Szakadatlan ágyúdötgés. Innen a Sándor térre, ürmöst iszunk és beiglit eszünk; Margit ura szerint az oroszok már Bicskén vannak. Riadó, lemegyek velük a pincébe, elunom és elindulok, mire a Körútra érek, lefújnak. 3

/42-re haza. Megebédelek, gyorsan le a Lejtő úti templomba az éjféli miséte, amit 3-kor tartanak meg. Olyan tele a