Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

kb. a hatodik napon, amikor még mindig álltak. Mesélem Kodálynak, hogy bomba robbant a Hungarista boltban, „Szóval elpusztultak a Sámy összes művei" — mondja (Sámy az opetaigazgató). „Nem, ezt még túlélték!" Együtt bemegyünk a villamoson, én Paula néniékhez. December 18. Kihasználom, hogy most nem lőnek annyira, s kimegyek a hivatalból a Váci úttá és az Angol utcába. A Váci úton döglött ló fekszik. Az egyik ember azt mondja: „Ezt is majd csak akkor viszik el, ha valaki kezdi nyiszálni az egyik combját, mint a múltkor. Mett aki lóhúst akar, az álljon sorba!" Délután megvesszük Margittal a karácsonyi ajándékokat: 6 személyes potcellán étkészletet, + feketés készlet, + uzsonna készlet, az egész csak 277 P, kevesebb, mint egy rossz műanyag ridikül. Hősiesen hazacipeljük, ez a legnagyobb teljesítmény. Benéztünk a Vájna könyvketeskedés kiárusításába is! Nyilasok trónolnak az üzletben, összehányt könyvek, éppen akkor kergetnek le egy „vevőt", aki felmászott a létrán és fönt szedegeti a holmikat. Venni nem lehet, de lopni, azt igen. Ezt is láttuk. Bemegyünk még a Hungarista könyvesboltba, (megakarom venni a nyilas indulót, mert remélem, nem sokáig játsszák már a rádióban és hozzátartozik a naplóhoz!), de egy fetdenyakú „testvér" melankolikusan mondja, hogy csak szerdán lehet vásárolni, egyelőre romeltakarítanak. December 19. Mindenki tele van „győzelemmel". Rákospalotára pár napja megint mennek a villamosok. Riadó is van; ki tötődik ezzel. A Lejtő úti templomnál levágták a fenyők tetejét (karácsonyfának?); ugyanígy tették tönkre mindenütt a városban a fenyőket, akár kivághatták volna a fákat (állítólag a Tabánban nyilasok vágták le, fényes nappal!). December 20. Boli bújik az emeleten. Állítólag jön hozzánk egy menekült pap is, de pár napig elhalasztódik az utazása. Azt mondják, hogy 21-én razziák kezdődnek, főleg katonaszökevények után. Újra nagyon lőnek, különösen Fót irányából. Megjött a tél is, a hó ugyan elolvadt, de nagyon fagy. Este éppen olvasok egy cikket a „Pester Lloyd"-ban (már nincs más lap csak ez, meg az „Osszerartás", reggel), azt írja, hogy Szálasi nagyobb mint Hunyadi János, mert Hunyadi akkot mentette meg az országot amikor a török a hatatnál volt, de Szálasi viszont akkor, mikor az ellenség már áttörte a Tisza-vonalat!