Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Szomorú Miklós-nap. Szálasiék olyanok, mint a „Vihar"-ban Trinculo, amikor a hirtelen hatalomtól „kezdenek véres gondolatai jönni". Győrffy repülő alezredest felakasztották, gyenge vádak alapján (Horthy-hűség). Az összes követeket (pedig ezek már a Sztójay garnitúra emberei) in contumaciam kötél általi halálra ítélték. Az emberek azt rebesgetik, hogy a Szt. István kft. 2. alatti nyilas házban kivégzések folynak. A gettóba cipelt zsidóknak maguk a rendőrök mondták, hogy szökjön mindenki, amerre tud. Péter Tatabányáról írt egy lapot. Ilus nem mer hamis irattal szökni, pedig egyedül ez volna helyes. A hivatalban megjelenik nálam Hetesi Feri, bement egy laktanyába, főhadnagyként szerepel (egyenruhában jött) mert ezt tartotta a legbiztosabbnak. Este a „Magyarország" főcíme a következő: „Szálasi Fefenc Nemzetvezető látogatást tett a Führernél. A megbeszélésen elhatározták, hogy a két nép a védelmi harcot minden eszközzel folytatja, és ehhez megteremtik az összes előfeltételeket." Az előfeltételek megteremtése aránylag sürgős volna, gondolják most a Dunántúliak. De nincs semmi baj, Krull dr., a Német TI katonai munkatátsa írja: „A helyzet azonban nem nyugtalanító, amíg nem tudják lerohanni a német záróvonalat, amely a Balaton északi csücskétől a Budapesttől délre eső védelmi vonalig terjed és Weichs vezérrábornagy balkáni hadserege, minr nagy hadműveleti kérdőjel, a Szovjet hátában áll." Vajon hány ember fog ebből a Weichs hadseregből élve hazavergődni? December 7. Megjön Mariska és Feri; ma csütörtök, ők vasárnap óta jönnek Zalából, persze a bécsi vonalon, mert más vonat nem megy. A sínt egy helyen felrobbantották, a vezetőt a géppuskatűz megölte, valaki előremászott és megállította a vonatot. Minket a hivatalban felszólítottak, hogy önként költözzünk Németországba. A családfők 150 kg-t, családtagok 50 kg-t vihetnek magukkal. Az utat gyalog kell megtenni, a pakkok biztosan előfemennek, és mint a zsidóknál, a pakk megérkezik Németországba, de te ott maradharsz az árokban. Egy lány jelentkezett a 120 ember közül, ennek német katona a vőlegénye és megesküsznek; azonkívül Tóth úr (most tűnt ki, hogy inkább sváb!), aki attól fél, hogy itt majd aV3-al lövika németek az oroszokat. Mindenki rábámul erre a két csodára, és jó utat kívánunk nekik. Visszajön a küldöncünk, alig bírt megszabadulni, hiába a hadiüzemi igazolvány, odaállították a budai Dunaparton ásni. Végig felásnak mindent, páncélos ároknak, vagy minek. Az emberünk véletlenül összetalálkozik a század parancsnokával, az megismeri és hazaengedi. A Belvárosban meg belekerült a razziába. Szedik össze a férfiakat.