Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Ronda esős idő, elmegyek a Mozsár utcába, mert megígértem Húsnak, hogy komissiózok vele. A nyilasok hajtják a zsidókat. A Mozsár utcában a vizes földön fekszik egy középkorú asszony, nekimennek, felrángatják (négy nyilas) és rúgásokkal, ütésekkel rángatják tovább. Felmegyek Ilusékhoz, csak az öregasszony van ott, Ilus délelőtt elment és nem jött vissza! Nagyon ijesztő, de nem mondom neki. A Jókai utcában egy vén, bohóckülsejű nyilas bottal a kezében, puskával a vállán, óriás karszalaggal igazoltat egy nőt. A nő ketesztény, igazolja magát és továbbmegy. Egy katona nekitámad a nyilasnak, hogy miétt zavarja a járókelőket. „Igazolja magát, ilyen katszalagot akárki feltehet!" A nyilas már a falhoz hátrált, onnan üvölti, hogy ő a VII. kerületi pártvezető! Két másik honvéd felzárkózott a katona mellé és néma embetgyűrű várja, hogy mi lesz. Egyszer csak a katona nagy karlendülettel pofon legyinti a nyilast, annyira, hogy az lecsúszik a fal mellett. Mindenki felüvölt. Látszik, hogy valami nagy ordítást fojtanak vissza az embetek; hogy mi lesz, ha az kitör, nem lehet tudni. Odébb megyek, a Vadász utcába egy ház előtt (talán valami svájci hivatal?) őtködve nyilas gyerekek zavarják tovább az embert „Tessék továbbmenni" és hencegnek a puskáikkal. Egy házaspár arra megy, a férfi dühösen morog, hogy „Hiszen megyünk, nem eshetünk hasra!". Erre valaki hírül hozza, hogy most vágtak pofon egy nyilast a Jókai utcában. A férfi (jól öltözött ember) hangosan azt mondja: „És én ezt nem láthattam!" Arra egy munkás odaszól: „Legyen nyugodt, még fog ilyet látni!". November 16. Délelőtt riadó, utána odajön a Chinoinból egy munkás és mondja, hogy Ilust elfogták, először a téglagyárba vitték és onnan viszik gyalog Németországba. Vz órával később cseng a telefon: Ilus! Bemond egy címet, Pozsonyi út, menjek oda. Sikerült megszabadulnia. Előző nap fogták el, amint az utcán ment. Bevitték a Szt. István krt. 2-be, az egy nyilas ház, ahol verték, pofozták az embeteket; nők is voltak ott, akik uszították a férfiakat. Az a nyilas motozónő, aki tőle elvette pénzét, óráját stb., nem lehetett több 18 évesnél. Különösen verték az idegen állampolgárokat „svéd állampolgát és magyar kenyeret eszik" stb. Egész nap ott álltak, aztán este a matgitszigeti pontonhídon mentek Óbudára, a téglagyárba. A rendőrök azzal fogadták őket: „Ne nézzenek úgy ránk, mi csak parancsot teljesítünk!" A honvédség nem vett teszt semmi kegyetlenkedésben. Egész éjjel a téglákon ültek összezsúfolva, reggel megint kihallgatták a nyilasok. Ilus egyik csoportból a másikhoz ment, talált egy ismefős embert, akinek volt svéd állampolgársága maga és a felesége számára (aki nem volt vele), s ezt nem mutatta meg a