Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

titkárnő, az Angol-Magyar Cérnagyár igazgatójánál (lásd Hivatal). Kotábban télen mindig a Veress Pálné utca 4-ben laktunk, ahol Ankának volt egy bérlakása, s ahol albérlők is laktak. A hétvégeket általában a Mártonhegyen töltöttük, nyáton pedig, sőt, már tavasztól mindig fent laktunk. Anka onnan járt dolgozni, én pedig az iskolába. 1943-ban a politikai helyzet miatt már nem költöztünk vissza télire a városi lakásba, de igyekeztünk úgy élni, mint máskot. A Naplóból világosan kiderül, hogy Anka még ezekben a nehéz időkben is milyen fontosnak tartotta a „friss levegőt" (kifeküdni a szabadba, kint tanulni, napozni, meztelenül napozni), a mozgást („kis" 2-3 órás séták stb.) és azt, hogy mindent megbeszéljünk (vihogások, veszekedések, összetűzések stb.). Napó és Anka kapcsolata példamutatóan kitűnő volt: Napó bölcs nyugalma és Anka bátotsága, energiája nagyon sokat segített mindnyájunknak. Boli Tatán, a piatistáknál tanult, én pedig a sashegyi Sionba jártam. Mariska: Vince Mária (1909-1993) nem volt állandóan nálunk, nyáron gyakran „hazament" Nemesrádóra „Anyának segíteni". Margit: Simon Lajosné, Vince Margit (szül: 1915-ben). Mát 13 éves kofában Nagykanizsán szolgált. 1941-ben jött Budapestté és 1942-ben hozzánk. A háború után laboránsként dolgozott. Máig a Mártonhegyen lakik a kis házmestef házban, családunk immáron legfiatalabb, 5. generációjától körülvéve. Bodi Feri: Margiték távoli rokona, akit Pesterzsébeten kibombáztak. Kellemes ember volt, senkit nem bántott, és segített, ahol csak tudott. Bobi kutya: A világ legaranyosabb Airdale terrierje volt. Napó hozta nekem 1941-ben, egészen kicsi kofában, a bundája zsebében. Verebi család: A legidősebb nővér Verebiné volt, aki mogotva férjével a kisházban lakott. Három gyerekük volt: Imre (aki elesett a háborúban), Manci, aki elvált asszony volt, Pesten lakott, de félt a bombázásoktól, ezért kijött a szüleihez, és kint tagadt az ostrom idején. Klári (Kalka), azaz Fáth Jakabné, aki fiatalon Bolit dajkálgatta, majd hozzáment Jaksihoz, megszülettek az ikfek (Andriska és Klárika). A jó levegő miatt sokat voltak nálunk kint a hegyen, de az ostromot nem nálunk vészelték át. Róza néni, Verebiné húga, hozzáment „az Antal"-hoz (Antal István). A Tállya utcában laktak egy kicsi házban. Antal nálunk dolgozott a kertben, ha éppen nem volt betúgva, mert olyankot inkább Róza nénit püfölte el, aki kék-zöld foltokkal bontva hozzánk menekült, de aztán megint visszament a féfjéhez. Róza néni csinálta nálunk a „nagymosást", vasalást stb. Az ostromot a kazánházban élték végig, Verebi nénivel és Mancival. — Juci néni, Hetesi Sándorné, szintén Vetebiné húga. O volt a Veress Pálné utcai lakásban Margit elődje. Két gyetekük volt, Márta, akit nagyon szerettünk és