Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

ébredek, a levél jár az eszembe, amit legutóbb kaptam, aztán, hogy mi lesz... Félni nem félek, még az ostromtól sem. A Napó petsze optimista és azt mondja, hogy Pestet nem lehet védeni és nem érdemes. Megjön váratlanul Lajta, aki nem találja a századát és ezért 24 óra szabadságot kapott. Apósa és anyósa tegnap jött Hajdúszoboszlóról. Minden csomagjukat eldobták, 50 km-t gyalog tettek meg árkon-bokron. Lajta szerint két páncélos ék tött át: az egyik Nagyszalonta felől, a másik Nagyváradtól keletre, elérték mindenütt a Tiszát, Debrecent bevették, Szolnokon harcolnak és átlépték a Tiszát lent, Titelnél is. Állítólag Abonynál vannak (szemben Szolnokkal a Tisza jobbpartján), s kb. 90 km-re innen. Senki nem dolgozik az irodában, én gyorsan levelet írok, a többiek körülállják Lajtát, és azon tűnődnek, hogy mit lehetne venni, amit nyersen is megehet az embet az ostrom alatt, mert a legtöbb lakásban nincs tűzhely, a gáz és villany pedig biztosan megszűnik. És mi lesz a vízzel? Hát ez van. Haza, Marival felszedjük a diót és batackot, amit az eső levert, Mariska kenyér után jár, aggasztó kenyérhiány kezdődött pát napja. Napó a koksz-fuvart hajszolja. Mati a Fehétlófia népmeséből ír dolgozatot a balkonon, én olvasok. y47-kot meghallgatjuk az angol híreket, 85 km-nyire vannak Pesttől, a Tisza jobbpartján elfoglalták Magyarkanizsát és Zentát. A 8-as magyar hírek bemondják, hogy Szolnok tétségében a támadó ék Budapest irányába fordul. 7-kor vacsorázunk, 729-kor már ágyban vagyunk Mariska is meg én is, a Napóról és Mariról nem is beszélve. Lehet, hogy nagy butaság, de semmiféle „lépéseket" nem teszünk, legfeljebb Marit küldtem el a sötös üvegekkel, hogy ha esetleg nincs víz, legalább egy kis sör legyen otthon. Van kfumplink, 35-35 kg diónk és mandulánk termett (még több is, csak ennyi van lepucolva) aztán van zöldségfélénk is, és ami a legfontosabb, rendes fatűzhelyünk. —Állítólag visszajönnek a régi katonáink. Október 11. Most már a legkülönbözőbb hírek terjednek el a hivatalban. Albertirsán kidobolták (?), hogy mindenki menjen, aki tud. Gyömtőn azt mondták, hogy maradjanak a helyükön. A legszebb nyilas hír: 30 000 orosz fogoly van Pestszentlőrincen, mert bekerítették őket. Jön Bogáthy, és azt mondja, hogy Kecskemétet elfoglalták. Sárvári mentesítése még nem jött meg, felhívják a miniszterelnökséget, ahol azt mondják, hogy egyszetűen menjen el a zsidó házból és vegye le a csillagot. Én ezt mát napok óta mondom neki, de megjegyzem, nem hiszek a „pogromban" különben sem. Este V^-kor megjön Boli. Megkapta a sütgönyt és még aznap elindult az állomásra, mert azt mondták, hogy a vonat éjjel kettőkot jön be. Másnap délelőtt Vz 11 -kor tényleg beérkezett a vonat (csak egy vonat jön ezen a fő