Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

magjaiért, mett múltkor nem lehetett elvinni (azt mondják, hogy „nem lehet annyi csomagot vinni a vonaton"), most pedig az volt az újságokban, hogy a postaforgalom „bizonytalan ideig szünetel". Szeptember 24. Szép vasárnap, a gesztenyefa alatt beszélgetünk Bolival és Napóval. Boli Szentmiklóssyval jött, akinek az apja még mindig a Fő utcában van. Eleinte 3 hétig volt sötétzárkában, mert tiltakozott a kihallgató német százados pimasz hangja ellen, most már elég jól van, mert minden nap húszszor körülfutja az udvart. (Annakidején megtagadta a német katonáknak, hogy átkutassák a Külügyet). Kezdetben egy lengyel vezérezredes volt vele, azt már elvitték és állítólag kivégezték. A nagyobbik Eckhardt fiút is elfogták, de szabadon eletesztették, mert arra hivatkozott, hogy angol állampolgár Tatára jár a Jaross fia is, ötödikes, és most ment az apja látogatni. Szentmiklóssy és Boli azzal kétezkedtek el az igazgatótól, hogy „nem akarnak a Jarossal találkozni". Az igazgató szegény persze elengedte őket, azt sem tudja, hogy hol áll a feje. Minden gyetek más irányba fog menekülni, ha minden felborul. Boli, Eckhardt és Szentmiklóssy Budapestre, sok gyerek pedig majd Sopronba. (A nácik gyülekező helye!) Tatán minden éjjel lövöldözés van, illetve Tatabányáról hallják, mindig vannak lelőtt német katonák, riadókor megtámadják a sötétben a légvédelmi tüzérséget, hogy ne tudjanak dolgozni! Leszállt egy amerikai gép, hát máris mentek oda autón a bányászok és minden fegyvert elvittek a csendőrök orra előtt. „Majd kapunk töltényt az oroszoktól!" — mondták a konviktusban sebesültek vannak. A Wehrmacht katonák szidják Hitlett, és azt mondják, hogy a háború elveszett. Az SS-ek persze, mint professzionisták, még hisznek a mesterségükben. Vannak mindenféle orosz foglyok is a kórházban (segédszolgálatra hozták el őket a németek a meghódított területekről), mordvinok, cseremiszek, akik tudnak kicsit magyarul, és nagyban várják az oroszokat, hogy visszaketüljenek a faluikba. Délután beállítanak Márkus és Micse. Aztán átjön Csányi és Szathmáry. A gyerekekkel lemegyünk a 7-es misére. Az olasz lányok és mamájuk is ott vannak. Szeptember 25. Boli reggel ötkor indulásra készen, de úgy szakad az eső, hogy a paplanja helyett a csergét tesszük bele a szíjba. Teát főzök neki, kalapját a szemére húzva Vió-kor nekiindul.