Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Riadó 10.35—13.45-ig. Megint amerikai bombázás, vasutak stb. Az újpesti MEFTER rakodótelepen elég az utolsó finn cérnaorsó-szállítmányunk, 5000 kg. A szabad kikötőte olyan bombát dobnak, hogy csak úgy tázkódik a ház a Márton hegyen, Margit az ablakrácsba kapaszkodik, a padláson pedig lassacskán mind leestek a koffereink egymásról. Ezen a napon már reggel olyan égett szag van az egész városban, hogy beleveszi magát az ember orrába és megfogadjuk, hogy nem eszünk többé semmi füstölt dolgot, sőt whiskyt sem iszunk! Ahogy feljövünk a pincéből, látjuk, hogy megint megállt a villanyóra, 3

/4l2-kor. Szóval nincs ipari áram. Eltalálták a központot. A villamosok nem közlekednek és mulatságos, hogy vannak emberek, akik beülnek a kocsikba és várnak. Meglátom a 6-oson az ablaknál az egyik nyilasunkat, nem tudom mire vár, talán arra, hogy a VI majd kilövi a villamost? Én mindenesetté elindulok gyalog haza. Gyönyörűen süt a nap és jó cipő van tajtam. Rengeteg tömeg masírozik, valóságos „fatalp-kórus", mert az emberek nem igen beszélgetnek. Magasan felettünk a teherautókban „munkások és katonák" robognak, amint ez ilyenkor szokás. Két napja minden riadónál behívják az összes „csillagszervezeteket". A leglehetetlenebb gép-járművek nyüzsögnek az utcán. Megismerek egy harcteret járt l-es autóbuszt és integetek neki. A Matgit hídon annyian vagyunk, hogy alig lehet előtehaladni. Mindenki Csepel felé fotdul egy kicsit, arra van a nagy füst. De már nem szenzáció. Veszek egy „Pest"-et, de inkább „Magyat Szó"-t kellett volna vennem, mert ma az volt a nagybetűs cím az első oldalon, hogy: „Brazíliával 48 óra óta nincs telefonösszeköttetés!" Ezen még a nyilasok is elképednek. Négy órára hazaérek, korán vacsorázunk, sietünk lefeküdni, de 8-kor már légó, aztán riadó 21.10-24-ig. Az oroszok nem hullámokban jönnek, rengeteg Sztálin-gyertya megint, összevissza dobálnak, Én 11-kor mégis lefekszem, pedig javában bombáznak, el is alszom, a lefújásra felébredek. (Fáradt az ember!) Szeptember 19. Ma fél éve, hogy itt vannak a németek. Az eredmény szép és mindig szebb lesz. Délelőtt nincs semmi, majd egészen váratlanul rövid riadó 2.08-2.30-ig! El is vártam az angoloktól, hogy tiszteletben tartsák a munkaidőmet. Eddig az egész fél év alatt csak egyetlen egyszer „túlótáztam" miattuk, akkor is 10 percet. Mi lenne, ha Sárvári lenne a R.A.F. főparancsnoka? Haza. Mennek a villamosok. Este a légiveszély-sziténa után beállít Lukács, aki nem tud kimenni Újpestre, és elméletben meghívtam, hogy ha nincs hova mennie, jöjjön ki. A fogason jött, korom sötétben, nem is hallotta a légi veszélyt. A konyhában