Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Remek napos vasárnap, MtlO-kor felmegyünk Marival napozni és franciául olvasni a balkonra, 10-kor légi veszély, 10.05 riadó. Tovább fekszünk meztelenül, Mari aztán lemegy. 1 Vz órai napozás után hirtelen lőnek, gyorsan szedem a ruhákat, és Boli szobájában felöltözöm. Ügy látszik, az amerikaiak a markukba köptek, hogy most majd megmutatják az orosz kollégáknak, „így bombázunk mi!". Négy hullámban jöttek, ez volt eddig a legnagyobb támadás. Az első hullám után a rádió bemondta: Bombázták Újpestet, Rákospalotát, a Margitsziget déli végét, a Városligetet. (Nem szokták bemondani, de még ez sem volt igaz, mert bemondták a Váci utat és ott nem volt semmi.) Látjuk a fémes karfiolokat és a lángokat is. A második hullámot Kőbánya és a Keleti pályaudvar környéke kapja. Furán emelkedik ki a gázgyár tattálya a füstháttérből. Látjuk, hogy röpcédulákat dobálnak és vége a bombázásnak; lemegyek a mandulafához, és nem találok semmit, egyszer csak újra a fejünk felett a gépek, fehéten, ragyogóan morognak odafent, zárt kötelékben. Úgy futok be a házba, hogy két napig combizomlázam van! Az elhárítás meg sem kottyan a gépeknek, egyébként is gyönge, a kötelékek szabályosan repülnek tovább. A harmadik hullám az összekötő híd és Sotoksát felé bombázik. A negyedik hullám Erzsébetet és Csepelt támadja, olyan rettentő tűz és tűzoszlop csap fel a Shell-tartályból, hogy éppen az ég közepéig emelkedik. Nagyszerűen látjuk a becsapódást a klozetból. Aztán elcsendesedik minden, még nem fújtak le, de felmegyünk a kéményre Jaksival és a katonákkal; Jaksi részletezi, hogy „az ott a MAVAG, amit eltaláltak, stb." Lemegyünk ebédelni a verandára. Kaporleves van, Mari nem tud enni, és eszébe jut, hogy ez volt a július 2-i nagy vasárnapi bombázáskor is. Az ég egészen szürke, a füsttől elhomályosodott a Nap és valódi „hamueső" esik. Jön Vavák és meséli, hogy az úton, az ő közelükben megállt egy német százados autója, aki egy nővel volt. Egy csendőr, aki Vavákkal beszélgetett, mondta, hogy igaz, amit a „Légi Híradó" 16. száma ír (ezt dobálták le), a németek teljesen kirabolják Erdélyt, ő most jön onnan. „Ezt is nektek köszönhetjük, bitangok" teszi hozzá a német autó felé, a bombázásra. A nő lefordítja a századosnak, hogy mit beszéltek. Erre ez szép csendesen rákapcsolt és lehajtott a Máttonhegyi úton. — Mi lett volna ebből pát hónappal ezelőtt! Délután bemegyek Húshoz. Az 59-es tele van kíváncsiakkal; két vacak nő egész felvillanyozva mondja, hogy mennek körülnézni. A kalauz megundorodik, és rájuk szól. Iluséknak költözniük kell, a németek 14 házat vesznek igénybe a Hollán utcában és környékén. De hova mennek, amikor minden zsidó ház zsúfolva, úgy hogy 3-4 ember szorul egy szobába. Hústól elmegyek a 7 órai misére Mariért, vacsora, este megint riadó 10-15-10.45-ig, de nincs semmi.