Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Elmegyek Magdához az üzletbe. Bejön Baky titkárnője, Baky el sem búcsúzott, úgy menekült Sopron felé. Endre kiment a harctérre — szóval letűntek. A „Pesti Posta" nevű vicclap közli a képüket így: Endre László volt államtitkár — emlékezetből. A Baky titkárnő azt mondja, hogy személy szerint szerette, nagyon kedves embet volt, „fantaszta" — erre ráfogom az ernyőmet, hogy azzal lövöm agyon. Ez a két ember vezette a deportálásokat, a vagonba beszorítást és a kilapátolásos szörnyűségeket! Megint elterjed az a hír, hogy viszik a pestieket, erre Baky titkárnő (zsidós kinézésű éktelen csúnya vénlány) átrohant a minisztériumba, ahol azt mondták neki: „Hová gondol? Hiszen nyakunkon a kommunizmus!". Találkozás Jánossal a Barossban. Megmutatom az Ybl levelet, és ő is mindent elmond, amit a minisztériumból tud. Rettenetes dolgok. Nem lett volna szabad hallgatni a barátokra, hanem minden áron kimenni! A kávéházban ott ül Szabó Dezső és komoran nézelődik. —Az Erdély elleni támadás folyik, de most az oroszok mégis másfelé is mennek (Bulgária, Szerbia stb.). Haza, otthon vár két levél a konzulátusi igazgatótól. Lassan tudom csak elhinni az egész dolgot, de mégis jobb, hogy kapok hírt. A szeptember 2-i levél elég jó. Szeptember 8. Reggel napozok, szinte félálomban vagyok egész nap, rám fér a.pihenés. Megjelennek Médiék, már ők sem hisznek a német győzelemben. Lali elmeséli, hogy mikot Bárdossyt felelősségre vonták hogy miért üzent hadat az oroszoknak, azt felelte, hogy lelkiismeretesen járt el, mert megkétdezte Werth Henriket, aki azt mondta neki, hogy az oroszok ereje három hónap múlva kimerül! Ez is olyan, mint a Lakatos beszéde, aki azt mondta, hogy vegyünk példát Finnországról! Ez pénteken volt és hétfőn bemondta a rádió, hogy Finnország kilépett. Valaki megjegyezte, hogy a „Déli Magyat Szó" (nyilas) volt úgy látszik a miniszterelnök infotmációs forrása. Bezzeg az Andrássy úton cédulák voltak a lámpavasakon: foglalt! stb. A nyilas lapok ugyan változatlanul cikkeznek a „végső győzelemről", de azért ugyanazon a lapon hosszú elmélkedés azon, hogy a zsidók „már listákat készítenek", bosszút lihegnek stb. Pedig a zsidók még mindig nagyon félnek, például Sárvári egyenesen a gyomromra megy, ahogy ír az őrmesternek (abban a reményben, hogy úgy Andreidesz úr, mint a Nagyságos Asszony a legjobb egészségnek örvendenek, a legszívélyesebb üdvözlettel tisztelő híve)! — Étről van is egy vicc: az egyik zsidó azt mondja: Hallotta, hogy a szövetségesek már a Margitszigeten vannak? Mire a másik: Hajaj, milyen messze van