Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Szó nélkül bólogat. — Akkor oké — mondja Vendel és a megbeszélésből az kerekedik ki, hogy jöjjön holnap, valami biztosan lesz, ha nem az öreg csajnak, akkor másnak. A papír, amiről szó volt, egy kitöltetlen, de lepecsételt menetlevél, amihez a sofőr úgy juthat hozzá, ha fizet érte valamelyik főnöknek vagy irodistának. Sok ember között oszlik meg az áruért kapott pénz, kívülálló nem is gondolná, milyen bonyolult mechanizmus ez. A brigádtagok nem szólnak bele a tárgyalásba, egymással és velem beszélgetnek, de azért fülelnek. A pénzelosztásnál gyakran vannak viták. Előfordul, hogy az üzletet kötő brigádvezető kisebb árat mond a többieknek, mint amennyit valójában kapott. Valamennyit eltesz magának, és csak a maradékot osztja szét, amiből persze megint megkapja a „részét". Van úgy, hogy olyankor gyanúsítják a brigádvezető a többiek, amikor nem tett félre magának. Ez a bizonytalanság hozzátartozik egy bontóbrigád életéhez. Bizonyos határon belül nem bomlasztja fel a brigádot, de állandó feszültséget teremt. Még köztünk ül a sofőr, amikor Dacia áll meg a kapu előtt. — Jön a sógor — rikkantja Guszti. Jön Kakas, az építésvezető, aki elcsábította Sándor feleségét, így tehát Vendelnek és neki „sógora". Beck, a művezető is vele van. — Nem mer idejönni egyedül, mindig kísérteti magát — mondja harciasan Guszti. Kakas odaét, nem látszik ijedősnek. Megáll szemben a brigáddal, senki nem áll fel, sem köszönésre, sem valami dologlátszatra, hogy mondjuk, épp a munkának készülődnének. Kakas 35 év körüli magas, csontos, erősen borostás, elhanyagolt külsejű. Ahogy szétvetett lábakkal, villogó szemekkel keményen megáll, érezni, hogy letolás következik. A művezető fél lépéssel mögötte, tisztelettudóan behúzódik dundiságába. Kakas szavai élesen csattannak, mint az ostorcsapás, szinte kapói stílus. — Vendel! Hány fős a brigád?! — Nyolc. Illetve kilenc — mondja Vendel, mert nem szereti a túlságosan egyértelmű kijelentéseket. — Egy, kettő, három... — számol ordítva Kakas. Nem hagyja, hogy Vendel kizökkentse a lendületből, és meg is számlál hét brigádtagot, köztük engem. Két téglán ülök, Kakasnak féloldalt, beolvadok a képbe. A sofőrt, aki megjelenésre is elüt a többiektől, nem számolja. Szóval heten vagyunk, akkor kettő hiányzik. — Hol vannak a többiek?! Mit csinálnak?! — Az öltözőbe mentek, fát vágnak, vizet melegítenek. — Akkor Jolán holnap leszámol.