Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

mer viselését. A táncparketteken valami különös illemtan uralkodott, nem lehetett, csak bizonyos mozdulatokkal táncolni. Úgyhogy számomra ez az egész korszak a sötétség, a szürkeség és a jellegtelenség diktatúrája. Dr. Végh László: Hatvankettőben Sopronba mentem valakit meglátogatni, aki küldött nekem meghívólevelet. A dolog úgy esett, hogy miután Győrben igazoltattak és elszámoltattak, Sopronba megérkezve tökéletesen kihalt pályaudvart találok, sehol egy lélek. Kimegyek, ott állnak a taxik üresen, az egyikbe beszállok. A taxis indít és teljes gőzzel elindít valamerre. Mondom: — Uram, hát még nem is mondtam, hogy hová menjünk! Azt mondja: — Uram, a rendőrségre! A rendőrség alkalmi rendőrség volt, felütve egy kecskelábú asztal egy udvaron, mellette egy termetes rendőr hölgy: —Adja ide a személyi igazolványát! — Szóval leigazolt: — Kihez megy, miért megy, mikor jön, mikor megy, hol fog aludni?... Hát szóval megalázó volt. A taxis közben kint várakozott. Aztán amikor elintéztük a dolgot, hát állt egy kis sor, akkor elmehettem. Úgyhogy ez a dolog a nyugati és déli határainkon így volt rendszeresítve, ehhez szoktunk hozzá. így már érthető, hogy miért jutott eszünkbe az autóstop. Éppen ezért, mert hátha könnyedebben tudunk helyet változtatni. Dárday István: Voltak évek, amikor még április végén fölkerekedtünk, autóstoppal lementünk a Balatonra és szeptemberig ott voltunk. Szóval csapatostul. Dr. Végh László: Tudni kell, hogy a határsáv körülbelül 50 kilométer szélességben járhatatlan volt külső ember számára. Tehát mondjuk a kőszegi ember Kőszegre elmehetett, ha tudta igazolni, hogy ott lakik. Más csak akkor, ha meghívták és a meghívólevelet fel tudta mutatni. Igen ám, de a meghívólevéllel először be kellett menni a tanácshoz és a tanácsnál bejelenteni, hogy meghívtak engem a határsávba, el szabad-e mennem. Akkor azt mondták, hogy jó, hát akkor el szabad mennie. Benke László: Ezek a korai évek az autóstopból álltak, Lengyelországból álltak. Nagyon fontos volt ennek a generációnak Lengyelország. Ebben az időben jóval szabadabb ország volt, mint Magyarország. Tehát ott már — ami abszurdumnak hat — szabad volt dzsessz-zenét játszani! Abszurd mondat, nem?! Szász István: Vágyaink netovábbja, az ismeretlen nagyvilág az volt, hogy valaki Lengyelországba elutazik. Sopot volt egy ilyen varázslatos hely. Sopotban voltál? Na és mi volt? Dárday Hugó megmondta: — Voltam Sopotban... — hosszú szünet. — És hát ott minden másképp van. — Senki nem mert rá-