Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

ne is tudjon elmenni máshová! Kapja meg a száz százalékot otthon, akkor nem megy el! Szóval: HA SIKERÜL most ez a házasságom, én hűséges leszek. Mer nem'is leszek rászorulva másra. De sikerülni fog, sikerülni KELL! Habár nem könnyű. Mer nagyon szép nő volt a feleségem, ilyen jó nőt még filmen se láttam. Itt lóg most is a képe az ágyam fölött — az esküvői képünk, kinagyítva, keretbe. Ugye, katolikus vagyok; ez itt egy elég értékes festmény, Krisztus az Olajfák hegyén, másolat, de elég értékes; meg nagyon szép festmény; mellette meg az esküvői kép; azután meg a kereszt — a kereszt azér, mer azt a paptól kaptuk, amikor esküdtünk. Na most, ugye, ez olyan dolog: férfi vagyok. A test éhes — hát ugyanúgy, ahogy a gyomor enni kér, a test is követel! Szóval van, hogy hozok ide valakit. Hát nem vagyok remete! És hát egyszer is hoztam haza egy lányt. Először volt itt. — Ki ez a képen? — azt kérdezi a lány. Mondom neki: —A feleségem, aki a feleségem volt. Hát, hogy vegyem le a falról! A képet, a feleségem képét, az esküvői képünket! No, szóval — hát elzavartam. De magyarosan! — Hát mit gondolsz te, édes? Hát most én a te kedvedér azt gyalázzam meg, akivel nyolc évig boldog voltam?! Hát ki vagy te, minek nézed magadat? Kis ribanc vagy; egy kurva! Veszed szépen a kabarodat, és elmész innen a jó édesanyádba! Kizavartam, kidobtam. Hát engedelmet kérek! MI JOGON mond ő ilyet, hogy tegyem onnan el a feleségem képét?! Meg tudtam volna fojtani! — Az a kép ott van, és ott is fog maradni! Na nyomás, kifelé innen! Elment. Félóra múlva meg visszajött. Nem esett több szó a képről. Csak most, ugye, ez olyan dolog: ha majd megnősülök, mégiscsak le kell venni onnan azt a képet. Mer hát a régi feleségem képe alatt feküdjünk le, ott éljek házaséletet?! Hát ugye, egy képtelenség elgondolni is! Hát hogy esne az egy nőnek, egy feleségnek? Hogy ő szeret engem, én is őt, és én meg még mindig a régire gondolok közbe! Szóval, hogyha megnősülök, ezt a képet csak le kell venni, el kell zárni valahova, eldugni, meg leszokni a gondolatról is, hogy hogyan simogatott meg a régi feleségem, hogyan csókolt. Csak ez meg nem megy. Hát nyolc évig szerettem, meg szeretem most is! Nem tudom levenni azt a képet! És ezér nem tudok lépni! Fiát ahhoz, hogy én újra megnősüljek, ahhoz még JOBBAN meg kell szeretnem valakit, mint ahogy a feleségemet szerettem! De hát akkor meg? Hát így éljek?! Volt itt a múltkor is olyan tömegnyomor, hogy csuda. Öt nő, egyszerre! Éppen fizetés volt, bevásároltam, kaját, cukrot, konzerveket, zsírt, két üveg