Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

És én a hűtlenségbe is ezt nem szeretem, hogy BECSAPOM vele azt a másikat! És az már BŰN! És én utálom a bűnt! Ahogy a feleségem itthagyott, én nagyon készen voltam. Aztán — nagy szomorúságomba — elkezdtem gyűjteni a nőket. Hát, egészséges lény vagyok, a test megköveteli a magáét, okom is volt rá, módom is hozzá — zabáltam a nőket. De egyet azér nem tettem soha. Hogy én VALAKINEK VALAMIJÉT elvettem volna — olyan, amióta élek, nem fordult elő. Én még asszonnyal nem voltam! Másnak a feleségéhez nem nyúltam! Ezt én gyűlölöm, aki ilyenbe belemegy, azt én legázolom! Egyszer volt ilyen, igen, egyszer lett volna. Idejött; eljött, és akkor kiderült, hogy asszony, férje van. Hát elzavartam. Mondtam neki, hogy húzza el a csíkot, de rögtön, de azonnal, mer átmegyek darabolóba! Mer ez nem, hát énnekem ez nem megy! Az ilyent én nem pártolhatom! Hogy asszony, van neki férje, együtt vannak, van neki esetleg két gyereke is, és akkor — na nem. Mer jó, rá lehet mondani: nem magántulajdona senkinek az a nő, hanem egy másik ember, hát azt csinál, amit akar. De akkor minek házasodtak össze?! Hát felnőtt ember volt már, amikor elmondta, hogy „holtomiglan — holtodiglan", hát gondolta volna meg akkor! Hogyha valaki megszeret egy lányt, elveszi feleségül — a szó is így mondja: „elveszi"—, az a felesége lesz, az övé. Jó, nem magántulajdon, de azér csak az övé. Mer úgy se lehet házasságot kötni, hogy na, most összeházasodunk, aztán egy év múlva majd elválunk, így nem lehet! És hát elmondjuk ott kétszer is, mer egyházilag is elmondjuk, meg polgárilag is elmondjuk, amikor összekötözik a kezünket, hogy „holtomiglan — holtodiglan", meg nem is csak úgy hivatalosan, hanem hát magunk között is elhatároztuk, hogy együtt akarjuk végigélni az életünket! Rendbe van: ez csak egy szó, szöveg. Mer nem tudhatjuk, hogy mi következik. De azér tiszteljük meg ezt a szót is annyira, hogy ne csináljunk klozetot a szájunkból! — Szóval én ilyet nem tudtam elkövetni soha, egyszer se. Hogy valakinek valamijét elvegyem. Még pénzét, kutyáját, macskáját se, egy tányér levesét se — nemhogy a FELESÉGÉT! Ebbe én nagyon konzervatív vagyok! El fogom venni feleségül a Madonnámat, lesz megin feleségem. Mer jó, az a házasságkötés csak egy papír; nem változtat az semmin, ha már úgyis együtt vagyunk. De azér mégis! Hát úgy törvényes az, nem? Meg a gyerek is! Meg szóval SZEBB az úgy, SZEBB! Elveszem feleségül — de még többet is mondok: nem is fogom megcsalni. Mer nem lesz arra SZÜKSÉGEM! Mer merem állítani: hogyha egy férfi megcsalja a feleségit; vagy a felesége azt a férjet, az nem attól van, hogy olyan nagyon „csapodár"! Hanem az mindig a másiknak a bűne! Mer tessék: strapálja le úgy az ágyba, hogy annak már ne kelljen elmenni sehová! Hogy