Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

Lefeküdtünk, és — és hát beleZUHANTUNK a szerelembe. Este ötig az ágyba — nem aludtunk egy percet se, nem is ettünk, alig is beszéltünk egymáshoz — csak szerelem volt, pokoli mennyiségű szerelem. És akkor én TUDTAM, hogy most megtaláltam az igazit. Összevissza egy hónapig jártam oda. Azalatt még össze is vesztünk jól — volt egy ilyen pótszilveszter, és ott valahogy úgy éreztem, hogy másokhoz kedvesebb, mint hozzám, szóval féltékeny lettem. Háromnapi ismeretség után jól összevesztünk! De rendesen! Addig ordítoztam vele, amíg egyszer valahogy kiszaladt a szájamon: — Gyere hozzám feleségül! Hallod?! — mondom. — Elveszlek FELESÉGÜL! Ő meg nem szólt rá semmit. Egy szót se válaszolt! Azt se mondta, hogy fakalap! Na, ettől aztán kész lettem. Hát válaszra se méltat?! Hát jó, előzőleg persze megbeszéltük, hogy ő nem akar férjhez menni, én nem akarok megnősülni, mit tudom én, a szokásos duma — de hát most világosan beszéltem hozzá! Megkértem a kezét! Ő meg semmit nem mond rá?! Otthagytam. De tiszta bolond voltam, nem bírtam cérnával, két nap múlva megin nekimentem: — Hát nem mondasz semmit?! Megkértelek FELESÉGÜL! Légy szíves, válaszoljál valamit! Hát igen vagy nem?! Na, erre akkor válaszolt. Csak ennyit: — Húsvétkor hazamegyünk. Mármint a szüleihez, a falujába. Szóval, hogy „igen". Na. Hát szóval, így találtam én meg őt, az igazit. Már ahogy újév napján kitisztult a fejem, tudtam, hogy most megtaláltam az IGAZIT. Nem olyan egyszerűen, hogy hát az ágyba, szexuálisan, hanem MINDENHOGYAN — nem lehet ezt megmagyarázni, hát A MEGTALÁLT SZERELEM, úgyis csak az érti ezt, aki átesett rajta! Van, aki tapasztalta már ezt, van, aki nem — pedig mindenki ezt keresi! Húsvétkor rég férj-feleség voltunk már, meg se vártuk a húsvétot. Tíz éve volt ez. Utána nyolc évet voltunk együtt, nyolc boldog évet. Most meg... Én vagyok a legnyomorultabb ember! Mind közt! Amikor elváltunk, két percig tartott a tárgyalás. Két perc volt a békéltető, aztán meg a rendes tárgyalás, az is két perc csak. Én nem cigánykodtam. Hogy lakás? Hát semmi, hát legyen az övé. Meg ami benne van, minden! Majd keresek másikat! Mer nem szeretem az ilyet, hogy most a két kanálból az egyik a tied, a másik az enyém — hát ennél értelmesebbnek tartom magamat!