Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

TAR SÁNDOR 6714-es személy

gádok vannak, akik együtt utaznak, egyfelé laknak, egy községben, és úgy aktuális, hogy együtt, ahogy össze van szokva az ember..." „Kijövünk előbb a vonathoz, hogy vegyünk ezt-azt, eszünk valamit, kinek hogy futja, van olyan cég is, amely a vasúttal foglaltatja le a helyet a munkásoknak, az ugye neki jó, de nekünk meg rossz, merthogy a fogtomig [utolsó percéig! kell dolgozni, és nincs idő itt az állomáson semmire." „Én, uram, megiszok itt álltó helyemben öt liter bort, nem hiszi? Kérdezze meg ezeket az embereket itt, hogy leokádtam a múltkor is egy Szegedre való embert, az sem hitte, nem hiszi?" „A legközelebbi vonat 13 órakor megy, de nem ajánlom uram, nem fér fel, várja meg inkább a gyorsot... nézze, maga tudja, mit csinál. Ez egy munkásvonat, az utasok nyolcvan százaléka részeg, és olyan zsúfolt, hogy maga még olyat nem látott... Hogy a munkásvonatnak kellene a legtisztábbnak és a legkényelmesebbnek lenni, azt én is aláírom, meg hogy szocializmus van, de ne kapjon a fejéhez majd, ha mást tapasztal, mint amit a kisdobos-eligazításon hallott, viszontlátásra, és ne röhögtessen, mert cserepes a szám..." „Mégis, kisapu, teszerinted mit kellene venni, Népszaöadság-ot? Vagy meséskönyvet az útra? Kisapu, közben mit gondolsz, hova szarok én, hogy el ne lopják?..." Budapest, Nyugati pályaudvar, 13 óra Az indulás közeledtével a vonat valószínűtlenül megtelik, az ülések mellett zsúfoltan állnak, állnak a folyosókon, peronokon, a lépcsőkön, a vagonok közötti átjárókban. Sokan esznek, főtt kolbászt, fasírozottat, szalámit, húst, szalonnát, a kocsikat ellepi a zsír és a szesz szaga. Úgy tűnik, mindenki ismer mindenkit, nagy hangon beszélgetnek, néhányan már részegek, egyesek bambán zuhannak magukba, mások énekelnek. Egy fiú rikító pulóverben gitározik, alig hallani, csak az éneke nyüszít fel olykor: „rossz helyen állnak a fák..." Az indulás közeledtével gyorsuló ütemben újabb emberhullámok rohanják meg a vonatot, megélénkül a kiáltozás, két üres üveg repül ki az ablakon, két rendőr ráérősen előremegy a mozdony felé. Mintegy vezényszóra több vagonból is felüvölt ugyanaz az ének: „Mához egy hétre már nem leszek itt.a két rendőr a mozdony mellé ér, visszanéznek, majd felszállnak, sípszó, aztán lassan meglódul a szerelvény, a vonat elindult. Az épület bugyraiból alakok szakadnak ki és a vonat után vetik magukat, felugrálnak a tömött lépcsőkre, kiáltozás, füttyszó, valaki tapsol, egy erősen ittas férfi kezében kolbásszal imbolyogva fut a vonat mellett, megbotlik, egy vasutas elkapja, egyben fogva tartja, amíg a szerelvény elhúz. „Mindig van néhány, aki lemarad, pedig idejönnek már délben, de berúgnak, aztán nem