Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

ALBERTINI BÉLA Budapesti szociofotók — világháborútól világháborúig

koztató — de annál inkább megdöbbentő, elgondolkoztató. A könyv vádirat a lelkiismeretlen emberek és a felelőtlen társadalom ellen, és propaganda, messze hangzó propaganda — a maga halkszavúságában —, anélkül, hogy egy propagandaszólam végighúzódna benne. Mit mond ez a könyv? Elmondja a kis embert, az elesettet, aki most kezd magához térni, akinek most ébred az öntudata, elmondja a munkást, a parasztot, keserves életét, az egykori szörnyű proletársorsot. Elmondja neked Derkovits Gyulát, az asztaloslegényt, az ihletett művészt, a néma panaszát, az éhhalálát." Ezek a sorok 1958-ban keletkeztek, abban a Mártírok útjai lakásban, ahonnan 1966 februárjában Escher útja a János Kórházba vezetett. Öt nap múlva meghalt. Ö volt a magyar szociális fényképezés leghosszabb időn át működő, csaknem kizárólag Budapesten alkotó képviselője. Önálló szociofotó-albumával az utókor még adós. Az 1929 őszén bekövetkező nagy gazdasági válság Budapesten is súlyos következményekkel járt. A húszas évek második felében Magyarország már kezdett kilábalni a vesztes háború és a forradalmak okozta megrázkódtatásból — bár a trianoni országcsonkolás, a polgárosodásban korábbról örökölt késés, valamint a paraszti földínség lassította ezt a folyamatot. Ekkor jött a világon végigsöprő krach. S a magyarnál erősebb gazdaságokat is megrengetett. A szociális problémákra régóta érzékeny Népszava Weltner Jakab vezetésével a különösen leszakadó rétegek gondjaira irányította a figyelmet. E motiváció alapján kap megbízást fényképes szocioriportok készítésére Szélpál Árpád. A Népszava korábbi szociofotós kezdeményezését Gyagyovszky Emil munkásságáról szólva már láttuk. Ő még az újság korai hőskorának, a napilappá válás idejének publicistája-fotográfusa volt. Szélpál fiatalabb. Már a huszadik század neveltje. 1897-ben született Törökszentmiklóson. A háború idején, jeles érettségivel, egy banki toborzás nyomán jön föl Pestre. Tisztviselőként a Galilei Kör, majd Kassák Lajos szellemi vonzáskörébe kerül. Verseket ír — Kassák hatására avantgárd-felfogásban. Otthonról hozott amatőr fényképészeti ismereteihez a Ma körében képzőművészeti tájékozottságot is szerez. Baloldalivá, majd tudatos szociáldemokrata párttaggá válik. Bár a kommunistákkal egyesülő, új nevet is felvevő pártba nem lép be, a Tanácsköztársaság veresége után többrendbeli izgatás miatt börtönbüntetést kap. Ennek letöltése után egy időre visszavonul szülőhelyére, de rövidesen újra enged a főváros hívásának. Némi egzisztenciális bizonytalanság után a Népszavánál találja meg önmagát. Újságíró és szociofotós lesz. 1929 őszétől majdnem minden hétvégén megjelenik egy-egy szociális riportja a lapban. Az egész oldalt betöltő írásokat 4-6 fényképe kíséri. Új pályafutása azonban nem indul zavartalanul. A lap régebbi hasonló riportjait készítő — és most háttérbe szorult — Gyagyovszky hivatásos fényképész barátja segítségével megtámadja őt, mondván: nincs fotográfusi szakképesítése. Bizony, nincs. Csak egyre erősebb szociofotós gyakorlata. A támadások ismétlődnek. (Gyagyovszky szépirodalmi téren is konfliktusba került a Népszavá-vai; ő a „közérthető" művészet híveként lépett fel.)