Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

ALBERTINI BÉLA Budapesti szociofotók — világháborútól világháborúig

pestszentlőrinci szeméttelepen guberálnak. A húszas évekből származó egyik felvételén olyan „házat" látunk, amelynek sátorteteje majdnem a földet söpri. Nyitott ajtaja előtt egy kisgyerek kezét fogó asszony. A harmincas években fényképezett Inségkonyhá-'ya sűrűn egymás mögött/mellett tolongó, kezükben lábost tattó gyerekek tömegét mutatja. Más képein kivándorlásra készülő parasztok állnak szinte illedelmes vigyázz!ban, fejükön kalappal, kendővel, karjukon apróságokkal. Gyagyovszky szociofotósként osztrák példa — a Der Arbeiter Zeitung szocioriportjai — nyomán indult, mint a korai magyar szociáldemokrácia képviselői is oly sok más területen. Ezzel együtt egyéni érdeme, hogy -A Népszava hasábjain ő honosította meg a szociális fotográfiák közreadását riportok keretében. Itthon elsőként munkálta ki ezt a műfajt, s művelte többféle változatban. A lexikonok és más kézikönyvek költőként őrzik az 1961-ben elhunyt Gyagyovszky Emil emlékét. Úgy tűnik: az esztétikai igényességet és a formanyelv korszerűségét tekintve szociofotósként jelentősebb volt. Több szociális témájú képe jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtárában található. Egy rá és szociofotós munkásságára vonatkozó monográfia, de legalább egy nagyobb lélegzetű tanulmány viszont még hiányzik. A már említett Pesti Napló képes mellékletének legjelentékenyebb fotográfusa — s egyben legfontosabb szociofotósa — Escher Károly volt. 1890-ben született Szekszárdon. Vállalkozó szellemű, asztalos apja a századvégen a fővárosban keresi a boldogulás lehetőségét. A Budapesti czím- és lakjegyzék évente megjelenő kötetei jelzik; a család nehezen vert gyökeret az akkor gyors növekedésben lévő nagyvárosban. Aztán ha lassan is, de sikerül. A tizenkét éves Escher Károly egy ajándékba kapott öreg mikroszkópot cserél fényképezőgépre egy régiségboltban. Jó iskolai eredményeket felmutató polgárista, de szülei anyagi erejéből nem telik további taníttatására. Tizenöt esztendősen géplakatos tanuló lesz. A gyenge fizikumú fiú rajzoktatója segítségével menekül meg az állandó nehéz testi munkától. Az ifjú Escher Károly Ganz-gyári műszaki rajzolóvá válik. Huszonhat évesen egy filmriport-vállalatnál riport-operatőrként kezd dolgozni. Játékfilmek készítésébe is belekóstol. 1928ban a némafilm-gyártás válsága elől a fotográfiához tér vissza: az Est-lapok riportere. Munkássága tematikailag igen sokszínű. A politika nem érdekli, csak a fotóriporteri munka minősége. Képsorainak szerkesztésmódjában érvényesülnek az egykori filmoperatőr dramaturgiai ismeretei. A szociofotós képegyüttesekben is. Pesti éjjeli menedékhelyek életét mutatja be. A Teleki tér munkára váró kubikosai közé viszi el nézőit. Képein a kilakoltatottak reménytelenül várnak a szabad ég alatt szegényes bútormaradványaik között. A Hangya-telepen a rendőri razzia alanyai: anya, gyermeke és egy öregember megadóan veszik tudomásul sorsuk alakulását. Escher drámai hangvételű teljes oldalakat, esetenként oldalpárokat teremt a képes melléklet számára. Ezt nem valamilyen ideológia alapján teszi. A vitézek bálján szórakozókat és a miniszterelnöknek vic-