Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

ALBERTINI BÉLA Budapesti szociofotók — világháborútól világháborúig

halálraítélt ország borzalmaiból. Razzia a budapestinyomortanyákon. Ez többnyelvű szövegváltozatban jelenik meg. Ha a 16 szociofotót tartalmazó munkát fotókönyvnek nem is nevezhetjük, mindenképpen ez az első önálló hazai szociofotó-kiadvány. Nyomorúságos „otthonok" lerongyolódott, szomorú arcú felnőttjei, gyerekei néznek ránk belőle. Az egyik felvételén padlón és ládában alvó gyerekeket látunk. Néhány face to face fényképéről érződik: a jelenetek beállítottak. A dolog maga azonban egyértelműen hiteles. A képek mellett ugyanis pontos utca/tér-házszám adatok vannak. (Ha bárki külföldi kételkedne, személyesen is meggyőződhet a látottak lényegi valóságáról.) Tábori szociofotós életművének ez a ma is látható csúcspontja. Az Uránia-diapozitívok, amelyek a századelőn szintén Budapesten készültek, vagy elvesztek, vagy még lappanganak. Hogy a magyar békeszerződés diktálóit a szociofotók nem hatották meg, arról a legkevésbé sem Tábori tehetett. 0 a maga dolgát elvégezte, a fotótörténet őt már el nem felejti. A publicista szociofotós a továbbiakban szinte teljesen felhagyott ez irányú munkájával, írói érdeklődése más irányokba vitte. 1944-ben Auschwitzban ölték meg. (A szociofotós Tábori Kornél. Fotóművészet, 1996/3-4.) Tábori szociális fényképezésének van egy különös vonása. Mint láttuk, 1920 táján a politikai hatalom megrendelésére dolgozott. Bizony, szociofotós munkásságot ekként keletkezni se előtte, se utána Magyarországon nem látunk... A szociális fénykép jó esetben megtűrt, de inkább üldözött produktum. Ebben szinte nem volt/nincs különbség politikai rendszerek (-ideológiák) közt. Huszár Károly gesztusát persze értjük: ő annak idején „kifelé" politizált a szociális fotográfiák által. Az éppen uralkodó politikai elit általában köszöni szépen, nem kér az aktuális társadalmi állapotok kritikájából. A fényképesből sem. Az 1881-ben született, budapesti Gyagyovszky Emil abban különbözött Táboritól, hogy őt politikai szándékok is hajtották. Már fiatalon szociáldemokrata. Munkásköltő mivoltát öntudatosan vállalja. 1903-tól 1912-ig a Népszava belső munkatársa. Első szociofotói (és -riportjai) ebben a lapban jelennek meg, a harcos baloldali politizálás jegyében. Az első világháború folytán Oroszországban hadifogoly; német nyelvű tábori lapokat küld haza. O szintén autodidakta alapon fényképez, bár van hivatásos fényképész barátja is; Diskay Sándor. Gyagyovszky szociofotói a Népszava naptár-ban is megjelentek. 1925-ben indul a Pesti Napló ingyenes képes melléklete, amely a napilap vasárnapi számait kíséri. Ez a melléklet olyan jelentőségű a magyar fotókultúrában, mint a Nyugat az irodalmi életben. A szociális fénykép nyilvánosságát illetően is. A Népszava szociofotósa itt is ad közre képeket. A húszas évek végén Gyagyovszky Emilnek igazolása van a budapesti rendőrségtől arról, hogy fotóriporterként az egyébként lezárt közterületeken is jelen lehet fényképezőgépével. Ő azonban nem a látványos parádék tudósítója. Fahulladékból és vályogból eszkábált viskókat fotografál a székesfővárosi széleken. Emlékezetes nevű