Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

NÉMETH GYÖRGY A szociográfia magatartása

nyilvánosság. (A Pesti Hírlap a „lázító" valóság híradója volt.) Tükör, kalauz és raktár: a magyar szociográfiai irodalom is betölthet efféle szerepet. Tükör volt már a saját korában is, a szembesítést elvégző, a valóság szeleteit közvetítő tükör. Kalauz a társadalom erdejének (sokszor rejtett és rejtelmes) ösvényein, de kalauz a társadalmi jelenségek, az összefüggések megismerésében és megértésében is. Raktár, hiszen az elmúlt (a 20.!) század magyar társadalmainak bizonyos mélyrétegei szinte kizárólag a szociográfiák újraolvasásával vagy éppen a szociofotók és szociofilmek (filmszociográfiák) megtekintésével tátulnak föl. A szociográfia ma halott. Vagy csupán tetszhalott? Az elmúlt évtizedben nagyon kevés efféle műfajú alkotás látott napvilágot Magyarországon, s még gyérebb azoknak a száma, amelyek a minőségi követelményeknek is megfelelnek. Az 1990-es években sokkal inkább a tényfeltáró riport, a leleplező kistanulmány volt a jellemző. Nem tagadom ezen írások fontosságát, csakhogy bennük elsősorban „ügyek" (kétségtelenül a köz érdeklődésére számot tartó témák, skandalumok) kerülnek a középpontba, s nem „emberek". A magyar szociográfia történetét ismerve úgy látom, hogy van esély a műfaj föltámadására. Ezt a következő évtized fogja eldönteni. Ne sirassuk el a szociográfiát, hiszen a raktárban bőséges matéria található! Van tehát múltja, lesz mihez visszatérni, lesz miből építkezni! Addig is olvassuk újra az ebben a tematikus számban közölt szövegeket (jó szövegeket!), nézzük meg újra és újra a fotókat! Gondolkodjunk és okuljunk. Kossuth szavaival élve: „S most a dologra!" Budapesten, 2002. télhó [január] 2-án Németh György