Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

NEMES LIPÓT A kültelki gyermekek élete és jövője (1913)

akkor is az éhes gyermeknél az éhség, az agyoncsigázottnál a fáradtság, a veszekedő családoknál a rettenetes családi élet lenne domináló. A mai viszonyok között a bűnös élet köti le érdeklődésüket, az iskola pedig csak a kijelölt anyagot taníthatja meg nekik. Sehol sem lenne oly szükség az emlékezés helyett a kézügyesítő és az ipari pályára előkészítő s ezt megkedveltető munka-iskolára, mint a kültelkeken! A mai iskola teher a gyermekeknek, hisz ott olyanokat kell tanulniok, mihez sem most, sem később semmi közük nincs és nem lesz. Le kell tehát mondanunk a tanterv egyöntetűségének maradi felfogásáról és speciális pedagógiát kell készítenünk, ha azt akarjuk, hogy munkánknak némi haszna is legyen. De evvel még mindig nem lesz a kültelek nevelés-ügyének kérdése megoldva, csak enyhíthetjük a bajokat. Mikor ily irányban dolgozunk, akkor nem kicsinyeljük le a régi pedagógiát, mely nem ismerte az általános, kötelező népoktatást, s így nem is ennek szellemében készült, hanem megértjük a változott viszonyokat, melyekkel a pedagógiának is haladnia kell. (...) Nemes Lipót: A kültelki gyermekek élete és jövője. (Budapest VI. ker. Angyalföldön összegyűjtött adatai alapján) Hungária Könyvnyomda, Bp., 1913., 7-21., 23-25. old. Előszó: Nagy László, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság alelnöke. A Mogyar Byermektanulmányi Jórsosóg „füzetes vállolota", IX. füzet Szerk.: Eötvös Károly Lajos