Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Kérdezett, hogy hányas lett a dolgozatom, mondtam, hogy a szokásos, erre beírt egy egyest. Azért év végén ötös lettem. A suliban állati sok balhé volt velem, az ellenőrzőmben mindig pótlapok voltak, a sok beírás miatt. Szemtelenkedtem a tanárokkal, állandóan belepofáztam az órákba. Rettenetesen utáltam a hetedik-nyolcadik osztályos társaimat. Csomó hülye könyvmolyból állt ez az osztály, nem szerettem őket, bár egyetlen közösséget se szerettem. Egész gyerekkoromból csak a szerelmeimre emlékszem. Egy ízben egyszerre volt két szerelmem, az egyik egy hosszú hajú fiú, akivel egy osztályba jártam, a másik meg nagyon beképzelt volt a szüleire. Mindkét szerelmem reménytelen volt. Mai napig is szeretek reménytelenül szerelmes lenni. A hetedik osztály eleje ezeknek a reménytelen szerelmeknek volt az időszaka. A hetedik végén kezdtek realizálódni a kapcsolataim. Volt egy társaság, ott majdnem minden fiúval jártam, jóban voltam, én voltam a főnök. Akkor már csókolóztam is velük. Végeztünk az iskolában, aztán együtt voltunk, vag)' ha délután volt tanítás, akkor egész délelőtt nálunk voltak. En nem voltam napközis, csak ötödikben meg hatodikban. Hetedikben-nyolcadikban a Városmajorba jártunk, ott éltem át az első nagy szerelmi tragédiákat. Csak akkor kerültem ki ebből a társaságból, amikor Ági barátnőm összehozott egy görög fiúval, Nikosszal. Ez nyolcadikban történt, és elég hosszú ideig tartott. Ez a srác nagyon okos volt. Mi nem akartunk egymástól semmit, még beszélgetést sem, csak néztük egymást két hónapig, csókolóztunk, és iszonyú boldogok voltunk. Abszolút felhőtlen kapcsolat ez, és emlékként is az maradt. Utána nyáron vesztettem el a szüzességemet. Külföldön nyaraltunk egy kastélyban. Volt ott egy fiú, akibe szerelmes lettem. Ebédnél odamentem az asztalukhoz, és magyarul azt mondtam neki, hogy de szép vagy. Mindenkinek kiesett a kanál a kezéből, mert tudtak magyarul. A fiúval állati jóba lettünk, ő volt az én igazi diákszerelmem. A fiú olyan tizenhat éves lehetett, én meg tizennégy, mind a ketten szüzek. Már akkor is erős volt bennem a testiség, hogy végre lefeküdjek valakivel. Erdőben feküdtünk le egymással, és nagyon szép volt. A tóban meztelenül fürödtünk éjszaka, s szerelmes voltam ebbe a fiúba, és a mai napig is levelezek vele. Aztán persze rengeteg fiúval jártam. Volt olyan fiú, akivel nem feküdtem le. Az első srác után három pasival nem feküdtem le, pedig már nem voltam érintetlen. Csókolóztam velük, és semmi más nem volt. Az egyik gyerekkel akkor ismerkedtem meg, amikor koncertre mentem az Ifjúsági Parkba, és vettem egy üveg rumot, hogy majd jól berúgok. A Moszkva téren odajött