Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)
GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)
Kanadában tanultam meg igazán lányokkal szeretkezni. Bobby akkor a húgánál lakott, és mindig mondta nekem: te még nem voltál nőkkel, pedig olyan szép, ha két nő együtt van. Ez a néger lány, Bobby húga különben is biszex volt, és mindig csókolgatott. Egyszer, mivel Bobbyval állandóan szeretkeztünk, én az ágyban fekve elaludtam, bejött a lány. Odabújt hozzám, Bobby meg közben olvasott. Én akkor kokainos voltam, nagyon passzív, hagytam, hogy simogasson. Aztán csókolóztunk, és mindenütt pinaszagot éreztem, én is szerettem ezt a szagot, kiskoromban is, mikor pisis volt az ágyneműm, annak is ilyen szaga van, akkor mindig odamentem, szoptam az ujjamat, és szagolgattam. Attól végig iszonyodtam Amerikában, hogy nagy házak vannak, úgy éreztem magam, mintha állandóan a békásmegyeri lakótelepen lennénk. Az is zavart, hogy olyan szép pasik voltak, és majdnem mindegyikbe szerelmes lettem, meg hogy nagyon alacsony és negyvenkét kiló voltam, sovány, és rendkívül egzaltált. Furcsa volt az a nagy társaság, ahol úgy fogadtak el, amilyen éppen vagyok, mert otthon iszonyú bezártságban neveltek a szüleim, legtöbbször a lakásban tartózkodtam, és aszketikus életet éltem. Éppen az Amerika előtti két év volt a legbezártabb időm, és nagyon megzavart ez a hirtelen váltás. Más lettem azután, soha nem hittem addig, hogy a világban annyi színesség, és annyi szép ember létezik. Sok mindennel nem ismerkedtem meg, de legalább tíz évvel érettebb lettem, mire hazajöttem, és véglegesen megváltoztam. Nem volt olyan perverzitás, amit legalább ne láttam volna, hogy egymás szájába pisilnek, meg fűvel-fával lefekszenek. Tizenhat éves voltam, és éppen akkor nem kellett volna, hogy ilyen élményeim legyenek. Kint vettem észre magamon, hogy milyen sok előítélet van bennem, hogy így meg úgy kell viselkedni, mert otthonról mindenféle viselkedési normát hoztam, de ezek lekovácsolódtak tólam. Végül már olyanná váltam, hogy minden megengedhető és elfogadható, ami ember által csinál tátik, annyi mindent láttam, annyi érdekeset, annyira más volt, mint itt Európában, hogy kénytelen voltam megváltozni. Akkor tíz kilót is híztam. Ott lettem először terhes, hogy kitől, azt nem tudom, és akkor derült volna ki, ha megszülöm, hogy fekete-e vagy fehér, esetleg rézbőrű. Sokkal jobb lett volna... Sokkal jobb lett volna, hogy úgy növök fel, hogy nincsenek káder szüleim, mert azt mondják, persze, én egy káder gyereke vagyok, és ott állnak a hátam mögött a szüleim. Hát igen, de én a szüleimtől hitet kaptam, amit sorra