Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

menyek közé kerülnek. Ha apáca akarnék lenni, vagy szerzetes, akkor vállalnám ezt az elhivatottságot, hogy se éjjelem, se nappalom ne legyen; csak pelenkákat hajtogassak, de tudom, hogy a gyerekekből akkor se lesz semmi, ha megszakadok, és vigyázok rájuk. A csecsemőgondozó a második munkahelyem volt. Érettségi után először a Tévébe mentem. Szeptembertől januárig voltam ott mint asszisztens, és kerestem vagy ötezer forintot, pedig semmit se csináltam. Gyakran nem mentem be dolgozni, ilyenkor táviratoztak értem, vagy kocsival jöttek ki. Állati rendesek voltak velem, és mikor otthagytam őket, akkor is azt mondta a főrendező, hogy ők szeretnek engem, menjek el valamilyen gyárba, és utána jöjjek vissza. Először nem akartam érettségizni. Bementem az iskolába; és azt mondtam: Drága tanárnő, nem tanultam, mi a faszt csináljak? Ne beszélj ilyen csúnyán — válaszolta —, de a helyzet nem tragikus, mondd meg, hogy mit akarsz húzni történelemből, és azt fogod húzni. Nem tudtam, hogy mi legyen az, erre odahívott egy jó tanulót, aki az ipari forradalmat tudta a legjobban. Akkor ezt kell majd nekem húzni, és a lány tanítsa meg nekem. Földrajzból csak Amerika nyugati iparvidékét tudtam, és azt húztam. Matematikából is négyes lettem, ami úgy történt, hogy kaptam két egyenletet, és elkezdtem ismételgetni, hogy nem tudom, de egyszerre csak megoldottam. Magyarból mindent tudtam, de a tanítás elviselhetetlen volt. Az egyik írásbeli tétel Nagy Lászlótól a Himnusz, minden időben című szerelmes vers elemzése volt. Én nem ezt választottam, hanem egy Ady-témájú dolgozatot, mert Nagy László versét nagyon szerettem, és amit nagyon szeret az ember, arról nehéz beszélni. Az osztályból húszan írtak a Himnusz, minden időben-w\, és az egyik fiúnak én írtam meg a dolgozatát, hogy ez egy szerelmes vers. A többi tizenkilenc mind azt írta, hogy az a kommunizmus dicsérete! Szóval ilyen volt az iskola. Szóbelin magyarból csak a mai szovjet irodalomról nem tudtam semmit, és pechemre azt húztam. Bulgakov Mester és Margaritá-'ykx. elemeztem. Addig soha nem volt négyesem irodalomból. Második gimnazistaként már májusban levizsgáztam minden tantárgyból, és három hónapra kimentem Amerikába. Kint egész nap egyedül voltam, este pedig gyakran állófogadásokra kellett mennünk a papámmal. Ezeken a fogadásokon csak halak voltak, meg kaviár, meg rák, meg efféle hülye kaják, nagy terem, hatalmas csillárok, szmokingba öltözött emberek. Nem nagyon élveztem, mert nem tudtam rendesen angolul. Úgyhogy én végig pasiztam. Elég sokáig jóban voltam egy néger fiúval, Bobbyval, aki nagyon