Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

HARASZTI MIKLÓS Darabbér

magának, az ügy tűnjek mellékesnek. Férfiak között essék egy-két szó gyáron kívüli semmiségekről, férfi-cinkosság is valami. Az sem baj, ha éveken keresztül ugyanaz a néhány mondat ismétlődik. A feszültség sokkal gyakrabban tör fel jelentéktelen beosztottakkal kapcsolatban, mint a valóságos vezetők esetében. Az utóbbiaktól nagyon kevés dolgot vesznek zokon: a helyzet minden kétértelműségtől mentes, a függés nyílt és természetes, az alázatot nem kell megalázassál kicsikarni, eleve kész. A főnökökkel kapcsolatban csupán a legritkábban hangzik el olyan gondolat, amely létjogukat, funkciójukat, szükségességüket vonná kétségbe; a segédcsapatokkal, az irodisták, ellenőrök seregével annál gyakrabban megesik. Igaz, a főnökök világát sem ismerik, ahogyan a mélytengeri halaknak csak a lelátogató ragadozó ismerős, a tengerfelszín, a szárazföld, a levegő és a hegyek csupán műsor és mítosz. A fölöslegesség fogalma ugyanarra a részvilágra terjed ki, amelyre a tapasztalatunk; mindenesetre a levegőben lóg ez a fogalom és furcsa pályákon bukkan elő. (A szerző minden jogot fenntart)