Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

NEMES LIPÓT A kültelki gyermekek élete és jövője (1913)

találta táskája fenekén. Vagy egy második osztályos fiútól órák hosszáig lehetett kivallatni, honnan lopott négy koronát. A bűnös lopások gyermekkorban még ritkák, bár tavaly mindnyájan olvastunk a józsefvárosi 16 gyermek betörő-szövetkezetéről. Kisebb eltulajdonításokat nagyon gyakran elkövetnek. A gyermekek olyasmiknek lopásával kezdik, melyeket az ő részükről senki sem tart bűnnek, és épp ezért akadály nélkül fejlődik bennük. Mikor már nagyobbak lesznek, akkor lopásaik közben kezdi őket a legnagyobb ellenségük üldözni: a rendőr. Ekkor kezdenek ügyességre, raffinériára szert tenni, és megtanulják a rendőr kijátszását. A nagyoktól tanulják. Ezektől gyakran hallják, miként csapták be a zsarut, az andrist vagy a parasztot, miként ők a rendőrt nevezik. Több gyermektől megtudtam, miként szöktek meg a rendőr elől. Némelyik igazán találékony. Érdekes, hogy egész speciális nyelvet tanulnak a lopásra és a rendőr kijátszásra. Egyik tanítványom mondja a másiknak: „Csórtam kazsit, meg is zargatott a zsaru, de fölkapaszkodtam egy autóra." Ez azt jelenti: „Loptam vasat, meg is kergetett a rendőr, de fölkapaszkodtam egy autóra". A gyermekektől beszerzett tolvaj-nyelv főbb szemelvényei: strül a dimó = szaladj, mert jön valaki; komáj strül = nézz, nem jön-e valaki?; cink = jön a rendőr; kazsit csórni = vasat lopni; rajzolni vagy greifolni = lopni; drevicsolni = fát lopni; szeibert csórni = irkát lopni; lét csórni = pénzt lopni; csukát csórni = cipőt lopni; döfit csórni = kenyeret lopni; elmakkáztam valamit — eldugtam a lopott holmit; nagyon vas makkám van =jó rejtekhelyem van; ne murálj = ne árulj el; flammos vagy digosz = a spicli, az áruló; risztőlni = osztozkodni a közös szerzeményen; grammoltam sulit = elkerültem az iskolát; jössz simlire? =jössz éjjel csavarogni?; nem melózunk = nem dolgozunk; bunyózd meg = verd meg; vámozd meg = foszd ki; zrikküld meg a szonyát = támadd meg az asszonyt; kaszálj = szúrd meg; húzd le ajakkot = húzd le a kabátját; gámbizzuk meg = dobáljuk meg; zsugázni = kártyázni; hekus = detektív; lógjunk a zgóba = szökjünk a mozgóba; gámbizzuk meg a szmonyit = dobáljuk meg az embert; reibizzük föl a brasztát = gyújtsuk föl a házat; melózzunk szengájt a glacsról = lopjunk szenet a kocsiról; stb. Egyik gyermek szavai: „Azért beszélünk ilyen nyelven, hogy az emberek és a rendőrök meg ne értsenek bennünket". Felületes szemlélő előtt ez ártatlan dolognak tűnik fel. Pedig ez amellett, hogy a környezetnek a nyelvre való hatását bizonyítja, tanúságot tesz a gyermekek lelki életének ily irányba való fejlődéséről. Ez a még ártatlan gyermekjövő életének fokozatos, játékszerű iskolája!