Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

HARASZTI MIKLÓS Darabbér

lyásuk a többiekre. A jó meló kevés, és a művezető osztogatja. Elég az egymás közti megállapodás gyanúja is, a gyanúsított máris megérzi a napi keresetén a rosszallást. A művezető szuverén joga, hogyan ütemezi a munkát. Kevés az olyan munka, amely csak egyfajta gépen végezhető el. Ezen a néhány gépen órabérben dolgoznak, s kívülálló megértéssel szemlélik a darabbéresek nyáját. Az órabéresek sem bízhatják el magukat: a félautomaták körül állandóan ott vannak a normások, mérik őket. A művezető gyakran inti őket azzal, hogy órabéres státuszukat neki köszönhetik, a normaosztály bizony keményen harcol azért, hogy darabbérbe kerüljenek, s ha ő, a művezető nem tud eredményt felmutatni, nem sokáig tudja védeni őket... A marógéppárok lényegében egyformák, mindegyik egy függőleges és egy vízszintes marógépből áll, s az esztergák között is sok az azonos típus. Mégsem köt össze bennünket semmi, annyira nem, hogy a brigádbeosztás mesterkéltsége sem tűnik fel. Az állományban majdnem mindenki tagja valamelyik brigádnak, két hónap elmúltával én is értesültem arról, hogy a Május 1. brigád tagja vagyok (hogy kik a tagjai, azt máig sem tudom biztosan). Ez annyit jelent a számomra, hogy évente legfeljebb kétszer, valamelyik ünnepnapon a művezető behívat minket az irodájába, s megtudjuk: hogyan állunk a vállalásunkicai, kapunk-e pénzjutalmat, „szocialista brigád" címet, kell-e új felajánlást tenni? A brigádokat a művezető állította össze, az értekezleten a szakszervezeti titkár ismertette a beosztást. Úgy látszik, egyszerre több példányban gépelték le számára a beszédét, mert a művezetői irodában őrzött brigádnaplóból, a beragasztott sárguló kópiából felidézhetem, mit olvasott fel azon az értekezleten. „Az volt az elképzelésünk, hogy a brigádok tükrözzék az állomány komplex jellegét." Ez annyit tesz, hogy egy-egy brigádba nem az azonos fajtájú gépeken dolgozók kerültek, hanem fúrósok is, marósok is, esztergályosok is. Ez aztán akkor is hathatósan megakadályozná, hogy a brigád megbeszélje és szabályozza a teljesítményszintjét a normarontás elleni védekezésül, ha ez egyébként lehetséges volna. Sőt, ez a brigádbeosztás minden termelési együttműködést kizár, tehát magát a munkaversenyt is megakadályozná, ha a munkaverseny valami többet jelentene, mint az amúgy is meglevő, elkeseredett küzdelmet magunk és mindenki ellen — brigádkeretektől teljesen függetlenül. A darabbéres munka attól függetlenül is munkaverseny, hogy hivatalosan annak nevezik-e és hogy beneveztek-e bennünket ebbe a versenybe. Mindnyájan ver-